Emptiness

Most valahogy kiüresedtem. Ez a politikai és családi helyzet együtt rendkívüli módon elszívja az energiáimat. Csak teszem gépiesen a dolgom (anyám-apám, kórház, orvos, gyerekem, házam, vásárlás, ügyintézés), horgolok, és közben Mr. Monk-ot nézek a laptopon. Oké, hogy aranyos sorozat, de hidd el, napi három-négy epizód már mentális problémákra utal. Lassan olyan leszek, mint ő. 🙂…

Az elme bajnokai

Néha imádom azt a kis sejthalmazt, ami a két fülem között van. Igazából tudom, hogy ha így és úgy lett volna a múltban (most ígérem, nem erről akarok megint rinyapostot írni 😛 ), akkor sokkal több mindenre lettem volna képes az agytekervényeimet bevetve, mint amennyire jutottam. De nem is a tanulásról gondolkodtam ma délelőtt, hanem…

Tiffany-lány

Hogy min röhögtünk ma? Azon, hogy bár a barátnőmmel mindketten alapvetően gyűjtögető típusok vagyunk, tudjuk, hogy egy bizonyos mennyiségű csetresz/könyv/konyhaieszköz/emléktárgy stb. után ez nem helyes, ezért elkezdtünk selejtezni. Mert mi törekszünk arra, hogy továbbadjuk a felesleges dolgainkat olyanoknak, akik még tudják használni azokat, igyekszünk letisztultabb környezetben élni, úgysem tudunk egyszerre öt tányérból enni, egy seggel…

Egy dolog állandó: a változás

Minden családtagomról, minden barátomról, sőt, egy kis agymunka után még magamról is tudnék írni egy bejegyzést azzal kapcsolatban, hogyan változtunk meg úgy másfél-két évtized alatt. Külsőleg és belsőleg. Nézem a fiamról ezt a képet, amit nemrég már feltettem az óbudai házzal kapcsolatos bejegyzésbe, és mintha nem ugyanaz lenne a kis duci gyerek és a mostani…

Kísérlet

Hónapokkal ezelőtt láttam egy kis videót, ami valami rejtélyes okból eszembe jutott ma, és nem tudom kiverni a fejemből. Belinkelni sem tudom, mert fogalmam sincs már, hol néztem. Szóval adott egy nagy terem, ahová beterelnek úgy ötven embert. Senki nem tudja, mi készül, tanácstalanul álldogálnak, félszegen mosolyognak egymásra, van aki beszélgetést kezdeményez, van aki erőltetetten…

Anyám és a dobozos kaja

Tegnap egyébként a kirándulás mellett még egy kisebb csoda is történt. Anyám felhívott, hogy úgy döntöttek, rendelni fogják az ebédet, mert már elege van a mindennapos főzésből, kitalálni, hogy mi legyen, ott állni a gáz mellett, eltakarítani a rumlit…, és – most figyelj – addig nem tud kint “semmit csinálni”. Értsd: 83 éves korában addig…

Tegnapunk

Tegnap felmásztunk a Tarnai pihenőhöz a lányommal, azt hittem meghalok… 😀 😀 Ősszel már egyszer voltam fent, akkor talán nem volt ilyen meleg, meg én is fél évvel fiatalabb voltam (már minden nap számít 😀 ). Mindenesetre tegnap tényleg nagyon elfáradtam, mert az út kb. három km erőteljesen felfelé menetben. De amikor felérsz, kibukkansz az…

Van gondom baszki… :-P

Nem jó, mert ott már kétszer voltunk. Az sem, mert bal oldalon vezetnek, amit nem vállalok be, viszont ha nem bérelek autót, nem látok semmit az egészből. Oh, ez de jó lenne, de ennyi pénz a világon nincs! Nincs tenger. Gyalog messze van a tengertől. Az a tenger úgy néz ki a szűk öböllel, mint…

Védett: Üzi az égből

Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.

Be vagyok csapva

Ez az egész filmkészítés olyan lehangoló. Vegyes érzéseim vannak a “behind the scenes” részletekkel, illetve fotókkal kapcsolatban, mert érdekesek és kíváncsi vagyok rájuk, ugyanakkor érzem, ahogy rommá törik minden illúziómat. A zöld, vagy kék box lehetővé teszi, hogy a szereplő köré bármit utómunkálatokkal odavarázsoljanak, és ez teljesen érthető akkor, ha mondjuk szörnyekről, robotokról, nem létező…

Lábnyomok

Ma az a kérdés merült fel egy könyv kapcsán, mint tehetsz TE, az egyén, hogy a világban visszaforduljanak a rosszfelé tartó folyamatok, legyenek ezek politikai, ökológiai, vallási, akármilyen problémák. Mit tehetek én? Semmit. Nevetségesnek tartom, hogy ne egyek húst, mert a tehenek finganak, meg hogy gyűjtsem szelektíven a hulladékot, jógázzak, meditáljak, vonuljak ki a természetbe…

Na ki golyózik be előbb?

Ma van a szülinapom, aminek örömére hat órát töltöttünk apámmal a sürgősségin. Nem írok erről… nincs több energiám erre a témára (legalábbis jelen pillanatban), inkább szeretnék horgolásról, utazásról, túlélésről beszélni, mert ha itt is a gittet rágom, már tényleg nem marad idő a normális életre. A barátnőmmel meg szoktuk beszélni a dolgokat, mivel hasonló helyzetben…

Horgolási hullám

A kézműves tevékenység nálam lételem…, nem túlzás azt mondani, hogy nehezebb helyzetekben az tartott életben, hogy alkottam valamit. Talán úgy lenne logikus, hogy amikor a gondok besűrűsödnek, nincs kedved ilyen piszlicsáré munkákhoz, de ez egyéni dolog, én nagyon is jól bele tudok merülni az apró részletekbe – ha rossz kedvem van, akkor azért, ha jó,…

Keep smiling

Először elolvasom a kommenteket. Aztán felcseszem az agyam. Mégazután hozzá akarok szólni, mert én is vagyok annyira okos, mint az összes többi. De mielőtt ezt meglépném, eljön az a tiszta pillanat, amikor rájövök, hogy a senkitsenem érdeklő szövegelésemmel csak növelném az oldalnál a kommentek számát, mert igazából ez a célja ezeknek az idióta és fake…

Életek

Nos, ahogy ígértem, akkor most elmesélem, ha több életem lenne, hogyan élném azokat. Ahogy az egyik bejegyzésben is már érintettem, szerintem alapvetően ott dől el minden, hogy család vagy nem család…, és bár a legtöbb nőnek az az alapvetés, hogy akar gyereket, azért lehet olyan csoda is, hogy valaki mégsem. Vagy akar, csak nem sikerül,…

Hova nem utaznék el?

What place in the world do you never want to visit? Why? Itt a wordpress főoldalán ma feltették ezt a kérdést, aki akar, válaszolhat rá bejegyzésben. Én csak gondolkozom. Hova nem mennék? Nem tudom… Egyszerűen nem tudok kihúzni egy országot sem, kivéve nyilván, ahol háború zajlik. Európaiként persze úgy képzelem az utazást a messzibb tájakra,…

Blogni fogsz! :)

Tulajdonképpen néha magam is meglepődöm, mennyire nyíltan írok bizonyos dolgokról ebben a blogban, elég régen vezetek internetes naplókat különböző felületeken, de azért ilyen még nem volt. Több oka lehet ennek. Már “felnőttem”, és nem igazán érdekel, ki mit gondol rólam, ez pedig nagyon felszabadító érzés. Meg aztán az is tény, hogy alig van néhány látogató,…

Munkahelyi történetek

Folytatva az előzőt: korábban értünk oda a dokihoz mint kellett volna, a várakozó helyiségből (direkt nem hívom “teremnek”) készítettem ezt a fotót a szemközti irodaházról. Az én oldalamon legalább volt egy pálma, de odaát csak érthetetlen mennyiségű (mellesleg üres) íróasztal és számítógép egymás szoros közelségében, semmi privát szféra: ott dolgozol, valahol a láthatatlan zónában hagyod…

“A lány a vonaton”

Tegnap az a csoda adódott, hogy tömegközlekedtem! 🙂 Oké, ez most elég nagyképűen hangzik, de az az igazság, hogy innen Páty-alsóról könnyebb eljutni bárhová is kocsival, mint egyéb járművekkel, és még a költségek is vitathatóak, mert drága a távolsági buszjegy, a vonatjegy is, a pesti vonaljegyekről már nem is beszélve. Szóval én autózom. De tegnap…

Minden van, csak idő nincs elég

Igazából nem tudom a magyarázatát, miért nem tudok úgy belefeledkezni egy könyvbe, mint régebben. Mondhatni, mindig volt épp elég bajom, hogy ne sírjam vissza életemnek különböző, nem létező nyugodt időszakait, de az olvasás tényleg elrepített különböző tájakra, megélhettem vele olyan eseményeket, melyek a valóságban sosem történhettek meg velem. Ismerek olyan felnőttet, többet is, akik annyira…

OUT – lander :-)

Ha véletlen követed ezt a blogot, igazán megérdemlek egy kis virtuális vállveregetést, mert TÉNYLEG el tudtam engedni az outlanderes csoportot, Yvettet, és az egész kuplerájt, amin annyit idegeskedtem régebben. Most rendben, csendben mennek a dolgok, csak néha vagyok jelen (biztos ezért van nyugi 😛 😀 ), felteszek egy-két postot, a döntések nem az enyémek. Ági…

Munch

Ezzel a szóval, fogalommal is megismerkedtünk. Kisebb-nagyobb üzletek, cukrászdák, pékségek bevezették, hogy már rendes áron eladhatatlan termékeket összeválogatnak egy csomagba, és általában 1500 ft körüli összegért eladják a vásárlóknak a zárás előtti időszakban. Tulajdonképpen nem egy rossz ötlet, be is léptem egy ilyen csoportba: jussunk hozzá olcsóbban a a kajához, és főleg mentsük, ami menthető,…

Beszélő képek

Greg Vance évek óta nagy kedvencünk, idősebb ausztrál fotós, aki évente több hónapot tölt Velencében (szerelem ez is 🙂 ), és a klasszikus módon fotózza a várost. A megszokott látvány: fények, árnyékok, gondolák, templomok, paloták. Szeretem a különleges képeket, ezekre ott van például egy Riccardo Roiter Rigoni nevű fickó, aki a gondola evezőjének a nyomát…

Relax

Tegnap sétáltam egyet a Budakeszi Arborétumban, és egy kicsit megint keserű a szájam íze, mert kétezer forintot kérnek a belépésért, ami szerintem elég sok, viszont néha úgy érzem, nem adnak érte semmit. Egy óriási székelykapu készült két éve a bejárathoz (tényleg ÓRIÁSI!!!) , de például a kis tó felett átívelő törött hidat nem képesek tavaly…