Tegnapunk

Tegnap felmásztunk a Tarnai pihenőhöz a lányommal, azt hittem meghalok… 😀 😀 Ősszel már egyszer voltam fent, akkor talán nem volt ilyen meleg, meg én is fél évvel fiatalabb voltam (már minden nap számít 😀 ). Mindenesetre tegnap tényleg nagyon elfáradtam, mert az út kb. három km erőteljesen felfelé menetben. De amikor felérsz, kibukkansz az erdőből és eléd tárul a panoráma, az minden lihegést megér. Egyébként mondtam a gyereknek, hogy milyen jó kis kardio edzés ez (jobb helyeken így hívják az állapotot, amikor a szíved a füleden készül kijönni), és mások ezért az állapotért egy klimatizált, zárt helyen kemény pénzeket fizetnek, mi meg itt ingyen edzzük magunkat a szép erdőben. No, ettől meg is nyugodtunk. 🙂 Hazafelé ettünk ketten egy pizzát a helyi műintézményben, ami eléggé egy lepratelep, de a teraszuk és a pizzájuk isteni. Ehhez képest hazajövünk, és azt mondja az Ex, hogy hát miért mentetek pizzázni, van itthon kaja. Na ki az ügyeletes hangulat-gyilkos? 😛 De már fel se veszem. Mostanra kifejlesztettem egy jó kis páncélt, azért ahhoz több kell, hogy el tudja cseszni a napomat. 🙂