Nem jó, mert ott már kétszer voltunk. Az sem, mert bal oldalon vezetnek, amit nem vállalok be, viszont ha nem bérelek autót, nem látok semmit az egészből. Oh, ez de jó lenne, de ennyi pénz a világon nincs! Nincs tenger. Gyalog messze van a tengertől. Az a tenger úgy néz ki a szűk öböllel, mint egy tó. Nekem széles tengerpart legyen, ahol csapkodnak a hullámok. Nincs cuki öreg városrész. Van, de szintén túl messze van a szállodától. Már májusban harminc fok van. Odáig nem vezetek le egyedül. Csak franciaágy van, nincs két külön ágy. Nincs reggeli. Nincs parkolás. Csak 5,5 az értékelése. Olcsó a repjegy, sokba kerül a szállás. Olcsó a szállás, sokba kerül a repjegy. Nem tudok elutazni egy 20×40-es táskával egy hétre. Három nap múlva indul a csoport féláron az álomhelyre, de nincs útlevelünk. A lányom kérte, hogy valami új helyre vigyem, így – bár ő is nagyon szereti – ne Olaszország legyen. Hát ugye itt már meg vagyok lőve. 😀 ************* Már röhögök. 😀 Az ilyen tényleg megérdemli, hogy itthon maradjon, aztán majd annak is örülnék, ha eljutnék a szomszéd faluig. Oké, tudom, hogy furán hangzik ez, hogy nem találtam úticélt, de tényleg nagyon sok szempontot kell figyelembe venni, anyagiakat, az itthoni családi állapotokat (az időt, ami rendelkezésünkre áll), és nem utolsó sorban a saját vágyainkat is, mert csak brahiból, hogy “ne legyünk itthon”, nem költök el százezreket. Egyébként itt nálunk is szeretek én csavarogni, viszont az elmúlt 20 évben a lányommal Szatmárt kivéve már tényleg mindenhol voltunk. Az összes megyeszékhelyen, nagyvárosban és a környékén – már ami tájegység érdekelt bennünket -, volt ahová többször is visszamentünk. ****************** No, tegnap itt tartottam reggel a rinyában, aztán elmentettem a postot. Napközben eszméltem rá, hogy születésnapja van valakinek a családból, aki a férjével éppen Csehországban ünnepli a jeles eseményt. De mit csinálnak ezek Csehországban? Voltunk a gyerekkel Prágában kétszer, és ő egyedül is eltöltött egy hetet valamilyen nemzetközi táborban két éve, ahová elvittem autóval, de kb. ennyit láttunk az országból. A kérdéssel együtt rögtön beugrott, hogy az egyik nagy csavargó barátnőm egyszer azt mondta, kevés szebb helyet látott életében, mint Cesky Krumlov. Kicsit rezignáltan nyitottam ki a Bookingot, gondoltam, ha ez ilyen szép és felkapott hely, biztos itt is az egekig érnek majd az árak. Hát az, hogy szép, tényleg csak enyhe kifejezés. A képeken egy csodás városka látszik, aminek ráadásul a max. 50-60 km-es körzetében is olyan helyek vannak (régi kolostorok, skanzen, várak, paloták), hogy a földről szedtem fel az állam. Nem mondom, hogy olcsó, de végül is foglaltam szállást az Óvárosban annyiért kettőnknek, amennyi nekem Velence lett volna egyedül, de itt még reggeli és vacsora is jár az ajánlathoz. Beülünk az autóba és megyünk. Egyelőre lemondok a tengerről, mert beláttam, hogy ebbe a négy-öt napba most nem fér bele minden, de távoli és titkos vágyam, hogy esetleg ősszel “kiszaladok” valahová Olaszországba három napra, akár egyedül is, és semmi mást nem fogok csinálni, csak ülni a parton és létezni. No lényeg az, hogy a képen a szálloda látható, máris imádom ezt az épületet, a szobái is nagyon cukik, szóval végre újra érzem magamban a boogie-t, hogy igen, itt nagyon jó lesz nekünk. 🙂 ************* Egyébként épp tegnap mondtam a barátnőmnek, hogy hihetetlen változást tapasztalok magamon, mikor egész véletlenül két-három napot nem kell anyuékkal foglalkozni, nem kell kezelésekről, gyógyszerekről, fájdalmakról és kínlódásról beszélni. (Erről jut eszembe, foglaljak apámnak időpontot az érsebészetre. 😛 ) Csak ennyi “szabadság” kell, hogy újra a régi legyek, megérezzem odakint a virágillatot és merjek jókedvvel tervezni. Aztán persze kezdődik minden elölről, jön majd a következő vizsgálat, a következő rosszullét, a következő megoldásra váró helyzet… de legalább néha van egy kis szünet, amikor visszakapaszkodok az életbe. Mostmár csak annyi a feladat, hogy távol tartsam magamtól a “csak nehogy közbe jöjjön valami” gondolatszörnyet. 😛
Az álmodó naplója 