Nem jó, mert ott már kétszer voltunk. Az sem, mert bal oldalon vezetnek, amit nem vállalok be, viszont ha nem bérelek autót, nem látok semmit az egészből. Oh, ez de jó lenne, de ennyi pénz a világon nincs! Nincs tenger. Gyalog messze van a tengertől. Az a tenger úgy néz ki a szűk öböllel, mint…
Kategória: Utazós
Time to say goodbye
Hát, látszik, hogy nem vagyok a top-on, össze-vissza intézkedek a saját dolgaimban. Ma lemondtam Velencét, ahová 4-én indultam volna. A repjegyet buktam. És még nem is csak az apám vagy más családtagom miatt tettem ezt, hanem más okokból. Egyrészt annyira irtózatosan drága, hogy meg sem mondom, mennyi lett volna az az öt nap… Persze ezt…
Ő és én
A hallássérült gyerekem mindenki meglepetésére ma egy klassz képsorozatot tett fel a Budai Várról, ami azért is volt meglepi, mert nekiindult egyedül csavarogni, de én úgy tudtam, a donuts-os az úticél a Nyugatinál…. persze a fánk is megvolt a végén. 😀 Gyakran bemegy Érdről Budapestre “plázázni”, ebédelni, vásárolgatni, de az igyekezetem, hogy próbáljon meg egyedül…
A nap kérdése
Nehéz úgy egy csoportot vezetni, hogy ne guruljon el időnként a gyógyszered, persze csak úgy magadban, nem válaszolva szíved szerint az ilyen postokra, a világért sem megsértve az ismeretlent, aki egyébként lehet, hogy a világ legrendesebb, legkedvesebb embere. Nem vagyok én egy bunnnnkóóóó!!!! 😀 😀 De azért elolvasom kétszer, eltekintek a helyesírási hibától, és csak…
Elmegyek a közértig :-)
Tegnap este a Belvárosban két outlanderes csoporttaggal részt vettünk Camino Steve (született Csutka István 🙂 ) vetítéssel egybekötött előadásán, amiben a skóciai kalandjairól mesélt igen élvezetesen. Úgy elrepült két óra, hogy észre se vettük. A pasas nagyon jó előadó, nem hülyéskedik feleslegesen, de azért amikor kellett, viccesen idézte fel a vele történt eseményeket. 900 km-t…
Fine dining
Van Burano mellett egy kisebb sziget, Mazzorbonak hívják, tavaly végre átmentem (eddig valahogy kimaradt), és végig sétáltam az egyetlen rakpartján. Ebédelni beültem egy Venissa nevű helyre, ami egy meglepő szőlőskert ott a lagúna közepén, a tőkék között egy nyolcszáz éves harangtorony emelkedik az ég felé, a kert egyik sarkában fűszernövények burjánzanak. A boraik különleges ízét…
Álomhelyek
Olyan kicsinek néz ki… mintha csak át kellene repülni az Óperenciás Tengeren, felvenni egy jó cipőt, és nekiindulni úgy, mint ahogyan az európai városoknak is nekiindulunk. Azt hiszem, meglepődnék, milyen távolságok vannak. Mindig megbizsergeti a kis lelkemet, ha New York, ez esetben Manhattan kerül a szemem elé, fészbúkon, filmben, könyvben, vagy akár csak egy térképen….
Valami új…
Áprilistól belépőt kell fizetni Velencében, naptáron mutatják, hogy mely napokon, az én öt napomból is egy hétvége beleesik. Sok kivétel van, dolgozók, tanulók, orvosi kezelésre érkezők, és természetesen az ott lakók, rokonok, stb… Szerencsére azok is mentességet élveznek, akik az önkormányzat területén szállnak meg, tehát én is. Bár simán kifizettem volna azt az 5 eurót,…
Levél a távolból
… ami még csak nem is levél, csak néhány kedves szó. “Helyi idegenvezető” vagyok a google-n, mert szoktam véleményeket írni és fényképeket feltenni a helyekről, ahol járok – bár igazából fogalmam sincs, ez mit jelent, egyszerűen megkapod ezt a tisztet ha már megfelelő mennyiségi anyagot feldobtál nekik a netre. 😀 Természetesen mindig jókat írok, kivéve…
Ahogy mondtam: Sinus-görbe
Nos, a szállás már megvan Velencében, a repjegyet még nem vettem meg, mert momentán nem maradt harminc ezer forint a kártyámon, hogy ezt megtehetném. 😛 Amúgy is ezek az úgynevezett akciók egy-két ezer forintnyi különbséget jelentenek, szóval majd január elején megveszem. Vagy akármikor. A szállást persze “repülős” napokra foglaltam, mert nincs minden nap járat. Repülőjegyet…
Venezia
Ez az én városom. Nem azért, mert lakói közé tartozom, még csak nem is azért, mert előző életeim valamelyikében éltem ott: pedig ki tudja…, talán a legjobb spanom Casanova volt, egyszer dogaressa is voltam, Tiepolo festette ki a palotámat, Peggynél ittam a reggeli kávét vagy éppen a szakadozott ruhámban, mezítlábasan halat árultam a piacon. Nem…
Más dolgokkal foglalkozom – végre!
Nos, lehet, hogy most kivételesen nem csináltam s*et a számból, mert az utóbbi időben tényleg elkerülöm az outlanderes csoportot, és nem is feltétlenül tudatosan, inkább eszembe sem jut. Sokáig mondja az ember, de aztán egyszer ténylegesen eljön a pillanat, hogy vége van a dolgoknak. Persze néha odakattintok, felveszek tagokat, ha éppen én látom meg a…
Foglalkozzunk mással!
Az ősz nekem fontos. Bár ez egy hülye mondat… az összes évszak fontos, mert mindegyikben találok rengeteg szépséget, de az őszt különösen szeretem. Tudom, hogy a 19-20 fokos október vége és november eleje nem igazán “normális” – dehát mi normális ebben a világban? Lényeg az, hogy én jókat sétáltam az utóbbi két hétben, úgyhogy az…
Prágai anzix
Május végén 5 nap Prága. Tíz évvel ezelőtt voltunk már ott egyszer a lányommal, de érdekes módon valahogy akkor nagyon fárasztónak találtam azt a néhány napot – talán azért, mert nem a központban szálltunk meg, és emlékszem, kétszer is meggondoltuk, míg újabb sétára indultunk a belváros felé. Nos, az idei utazáskor tartottam magam a szokásos…
Jó napok májusban
Ami a jó dolgokat illeti, a szokásos módon voltam Velencében májusban hat napot. A különleges az volt benne, hogy a szállás Torcellón volt, az utolsó pillanatban találtam a neten ezt a lehetőséget, ezért lemondtam az eredeti foglalást két nappal indulás előtt – szerencsére nem vontak le semennyit büntiből a kártyámról, pedig már túl voltam az…
Tükörben
Ezeket a fotóimat nem mindenki érti, van akit kifejezetten idegesít, mert nem tudja értelmezni, mi van rajta. Tudod, az a típusú ember, akinél a fénykép az, ha állsz a nevezetesség előtt és mosolyogsz. 🙂 Oké, nem bántom, én is csinálok ilyeneket, nincs ezzel gond. A velencei tükröződős képekhez kell egy kis fantázia, bár szerintem semmi…
Oh, ugrott a falikárpit!
Nos, a kis kacsóm a bilibe lógott pár napig a velencei szállást illetően. Nem volt reális, hogy a bookingon rögtön a hálótermi ágyak után jött egy négycsillagos szálloda, dehát ott volt, naná, hogy lefoglaltam. A booking felületén visszaigazoltnak látszik a mai napig, ugyanakkor bombáznak a levelekkel, hogy saaaaaajnos, félreértés történt, és válasszak másikat – ajánlanak…
Tervek ON
Mondtam én, hogy kell egy projekt… vagy hogy VALAMI történjen – és erre az utazás a legtutibb megoldás. 🙂 Nézem hetek óta Velencét, hogy az éves feltöltődésem meglegyen, de olyan árak voltak, hogy a repülés költségeitől és a szállodaáraktól külön-külön is dobtam egy hátast. Már kezdtem lemondani az egészről, mert irreális összeget nem tudok kifizetni….
Búcsú a várostól – vagy mégsem?
Általában ilyenkor év vége táján már kezdem érezni a bizsergést a tagjaimban, hogy akkor hogy is lesz jövőre Velence… mikor, kivel, miből… Nos, most is már éreztem a csontjaimban a boogie-t, aztán tegnap késő este rákerestem a szállásokra és a repülőjegyre úgy április magasságában, vaporetto-bérlet, minimálkaja… és összeadva az jött ki, hogy úgy háromszázezer forint…
Ősz
Ez a blog nem naplóként működik, így kimaradtak az elmúlt két hónap eseményei. Most kicsit összefoglalnám őket. Szeptemberben három napot töltöttünk a gyerekkel Egerben, gyakorlatilag ez volt a születésnapi ajándéka. 🙂 A városközpontban szálltunk meg a Marcipán Múzeum épületében lévő kis panzióban. Volt egy kis eső is, de azért nagyrészt jó időben sétálgattunk a városban,…
Hétköznap
Tegnap megvettem Stanley Tucci könyvét, ami szakácskönyv, útleírás, családtörténet és minden IS… Olasz emberek, olasz receptek, családi sztorik, New York… imádom. Elmentünk a gyerekkel a Szigethalmi Családi Vadasparkba, azután hazafelé bekanyarodtam itt a közelünkben a Peca-tóhoz (útba esik), leültem az egyik stégre és olvastam egy órát. Ezt a kis vargabetűt most gyakran meg fogom tenni,…
Szicília másképp
Az exemet azért hívom így, mert bár nem váltunk el (ő tett keresztbe különböző fenyegetésekkel, de ez egy hosszú történet…), már 22 éve külön élünk, viszont sajnos egy fedél alatt. Nem csodálkozom azon, hogy néha totálisan hülye p*nak érzem magam, és lehet, hogy az emberek is annak látnak…, de aki így gondolja, annak javaslom, hogy…
Itthon és otthon
Uh…, tényleg nem vagyok normális ezekkel a kézműves tevékenységekkel. Annyira belebolondultam ebbe a gyémántszemes kirakózásba, hogy napok óta az összes szabad órámban ezzel foglalkozom – amiből azért jó pár van egy nap. Olyan mértékben haladok ezzel a képpel, hogy az már tényleg nem túlságosan ésszerű, és semmi szükség nincs a sietségre. De mindig ez van,…
Keep calm…
Holnap reggel elrepülök Velencébe öt napra. Persze megint rajtam van az utazási para. Az utolsó nap mindig a legrosszabb, mert ha most közbejön valami, már nem lehet megoldani. Bukom a szállás költségét, a repjegyet, mindent. Szóval ma inkább ne szóljon hozzám senki, mert harapok. Hogy ez vicces? Mert ha ilyen stressz, akkor miért utazom? Fogalmam…
Az álmodó naplója 