Életek

Nos, ahogy ígértem, akkor most elmesélem, ha több életem lenne, hogyan élném azokat. Ahogy az egyik bejegyzésben is már érintettem, szerintem alapvetően ott dől el minden, hogy család vagy nem család…, és bár a legtöbb nőnek az az alapvetés, hogy akar gyereket, azért lehet olyan csoda is, hogy valaki mégsem. Vagy akar, csak nem sikerül,…

Vallássérültnek lenni

Tetszik a szóalkotás – már ha lehet ilyet mondani ezzel a súlyos témával kapcsolatban. Amikor először megláttam a Kötőszó egyik cikkében, szinte meglepődtem, hogy van ilyen. Hogy sok száz(?) ember él ebben az országban úgy, hogy sérült a lelke pont azok által, akik pedig arra tették fel az életüket, hogy a lelkeken segítsenek. A rossz…

Virtuális pszichiátria

Nem mintha számítana már ezen a szinten, hogy ki, mit gondol rólam, és egyébként is, alig páran olvassátok ezt a blogot. De esetleg feltűnhet, hogy nem vagyok túlságosan szeretetteljes a szüleimmel kapcsolatban, csak morgok itt állandóan, hogy mennyi feladatom van, és jajongok, hogy mi lesz a jövőben. Azért ezek reális morgások és jajongások, ezt ne…

A függésről

Elég sok idegesítő feladat és történés van itthon mostanában, ezért több időt töltök a gépnél/telefonnál, mint szükséges lenne – de ismerjük ezt: néha van az a pillanat (vagy óra), amikor már tényleg nincs türelmed semmihez, csak pörgeted a reels videókat. És persze mindenről van véleményed!!! Le is írtam tegnap a fantörpikus észrevételeimet egy hosszabb bejegyzésben,…

Remember

Ahogy nézem az Amerikában készült néhány fotóját (NY-ba is eljutott, nem igazság…! az az én álmom volt…! 🙂 ), önkéntelenül is az emberi kapcsolatok változásáról elmélkedem. Valaki egyszer fontos volt, barát volt, más esetben rövid ideig partner, kolléga, szomszéd…, akivel jó volt együtt lenni, sok minden összekötött vele, élmények, események, beszélgetések, munka. Aztán jön a…

Sünnek lenni

Általában csak két bajom van: ha nem keresnek az emberek és nem hívnak sehova… vagy ha igen. 😛 Egyik barátnőm erre azt mondta régebben, hogy “sünkabát”, és azóta valahogy ez megmaradt a fejemben, és a közös dumáinkban is. A sünösödés nagyon biztonságos, mert felveszed a kis szúrós cuccost, odabent jó meleg van, nem fér hozzád…

Az irigységről

A héten néhányan azt is a képembe vágták, hogy azért kifogásolom Yvette fordítását, mert irigy vagyok. Ez tényleg nevetséges, mikor van két saját könyvem (plusz egy online), amiken láthatom nyomtatásban a nevem (bár ezen a vágyon már a mínusz egyedik könyvem után túl voltam… szegény kis könyvecske a “Velencei mozaik” címet viselte, és direkt borítom…

Évem húsvéttól kezdve

Most tényleg úgy kaparom össze ebbe a blogba az életemet. Mindig történnek jó dolgok, ez nálam alapvetés. De ez az év így nézett ki: apám súlyos szívelégtelenséggel kórházban tavasszal. Hazajött. Ekkor következett egy-két nyugodt hónap, szerencse, hogy akkor elutaztam Velencébe és Prágába. Ezután a gyerekem mindenféle képzelt és valós tünettel menedzseri kivizsgáláson vett részt, kihegyezve…

Moments

Egy kép a netről. Egy pohár. Egy szék. Egy elégedett, nyugodt ember a könyvével, takaróval a hátán, miközben a tűz melegét érzi a lábain. Néha leteszi a könyvet, hogy elmélkedjen kicsit egy-egy bekezdésen, a gondolatai szabadon kószálnak, nem zavarja meg őket semmi és senki, néhány perc múlva mosolyogva veszi észre, milyen messzire jutott el fejben……

Már világnapom is van :-)

Január 2. az introvertáltak világnapja, melyet 2011-ben alapított Felicitas Heyne pszichológus. Egy extrovertált közegben nehéz a másik oldalon állni, mert a befelé húzódó ember gyakran feleslegesnek és esendőnek érzi magát ebben a pörgős, magamutogató világban. Az introvertáltak között rengeteg művészt, tudóst és gondolkodót találunk: Einstein, Audrey Hepburn, Woody Allen… a sort sokáig lehetne folytatni. Néha…

Jövőkép – de azért küzdünk

Legyünk őszinték: a sok csilivili kép mellett ez legalább a valóságot mutatja. Oké, nyilván mindenki (még én is), igyekszik optimistán állni a jövő előtt, mert különben akár fel is köthetnénk magunkat az újév reggelén, de ez az optimizmus sajnos nem biztos, hogy indokolt. De persze azért küzdünk és remélünk. Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, tegnap…

A boldogság egy hamburger

Varga Lóránt végigjárta a Via Francigenát*, közben megpróbálta megfogalmazni, mi is az a boldogság. Akkoriban beszélgettünk a blogján erről, megkérdezett minket is, mit gondolunk. A klasszikus válaszok mindig azok voltak, hogy egészség, szerelem, gyerek, család. A végén már úgy éreztem sikítok, ha valaki ezt mégegyszer leírja, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, milyen nagy öröm…

Zsámbék

Két órányi kikapcs. Nagy szerencsém volt, mert a fele időben egyedül lehettem, csak azután jöttek meg a rohangáló gyerekek, a hangoskodó felnőttek, és a folyamatosan telefonáló, üzleti ügyeit intéző faszi. 😛 Imádom ezt az épületet, az egyik azok közül, amiknek a falai között/mellett valami különleges erőt érzek, nagyon megnyugtató. Mászkáltam egy kicsit, csináltam egy kis…

We are family

Annyira egyszerű lenne élni. Csak teszed szépen a dolgod, főzöl valami finomat, sütsz mellé egy almás kelt palacsintát (ma találtam a receptjét, ki lesz próbálva), kézműveskedsz egy kicsit, meglátogatod a szüleidet, nézel egy filmet, játszol a kutyával. Ehelyett idejön a lányom több napra, mert a lakása nagyon meleg és itthon viszonylag kellemes időjárás van a…

Önmarcang

A hétvégi outlanderes tali jól sikerült, úgy gondolom mindenki jól érezte magát. Jókat ettünk, játszottunk, nevettünk, második nap a reggeli után még elmentünk a zirci arborétumba (ami megsúgom, nem egy nagy szám). Az az igazság, hogy minél többet vagyok egyedül az utóbbi években, annál inkább nehezemre esik beilleszkedni egy csapatba – nekem!, aki azelőtt valahogy…

Uhhh… csillagok!!

Ma megint jött egy kósza gondolat, hogy talán jó elfoglaltság lenne így estefelé ragtapaszt tépkedni régi sebekről… Igazából csak egy levelet kerestem sok évvel ezelőttről, amiben azt írta a “legjobb”, gyerekkori barátnőm rólam egy harmadik személynek, hogy “legyen boldog a papjával, és költsék patikára az összelopkodott millióikat”. Ebben az egy mondatban három árulás volt, és…

Bari és egyebek

Most úgy pletykálnék egy kicsit… mert olyan furák az emberek. De megfogadtam, hogy nem teszem. 😛 Pedig érdekes figyelni, ahogy csörtetnek, ahogy ügyeskednek, ahogy érdekből tesznek ezt-azt…, mintha kialakult tervük lenne, hogy ha én így lépek és úgy vagyok kedves, akkor ő erre majd azt lépi… és mivel mindenki manipulálható, így is lesz. Vajon ha…

Légy jó(l)!

A szomszéd falu főterén jégpálya épül, két héten belül lehet majd korcsolyázni. Én nem tudok, és nem is szeretek sokat hidegben kint lenni, tehát nem érint a téma, ennek ellenére örülök, mert klassz dolog lehet esti kivilágításnál, kipirult arccal mozogni egy kicsit. Van hangulata, úgyhogy majd jól meg is fogom nézni. Újságolom a hírt egy…

Mit akart mondani a költő?

Amikor először olvastam Brodsky-tól, hogy Velencében “állati módon” boldog, valahogy átszaladtam a dolog felett, és azt gondoltam, hát igen… állati éhes vagyok, állati mérges vagyok, állati boldog vagyok. Világos. De a kifejezés mögött ennél sokkal mélyebb tartalom van. Tudom, hogy az állatok is érző lények, a saját kutyámmal tapasztalom nap mint nap, mennyi minden van…

Mi manca

Nagyon hiányzik Itália. Nagyon. Nem azért, mert rohadtul el vagyok kényeztetve, és megpusztulok, ha nem lógatom a lábam minden évben akár többször is a tengerbe. Aki ismer, az tudja, hogy ilyen szempontból elvagyok én itthon is, konkrétan öt perccel ezelőtt fedeztem fel a neten egy tavat a lakóhelyemhez közel, ahol még nem jártam. Ugyanolyan horgászkalyibák…

Napok

Tegnap este végigolvastam a miniszterelnök hétfői cikkét, a szokásos lózungok és erőltetett bizonygatások mellett azt is megtudtam, hogy a saját országomban csak felesleges, eleven hús vagyok, kolbásztölteléknek való libernyák, Soros-bérenc, aki ellen harcolni kell, akit le kell győzni, aki ellenség. Egy másik helyről azt is megtudtam, hogy a sátán embere vagyok, az ördöggel cimborálok, csak…