Ahányszor ezt az ételt főzöm, mindig eszembe jut az a kínos este. Közös “jó”tevőnk – nevezzük Lujzának – tanácsára meleg ételt vittem neki (mert “nincs mit ennie annak a szerencsétlennek” – hangzott a mondat délelőtt a telefonban), és az esemény befejeztével, amin mindketten a magunk helyén részt vettünk akkor már hosszú évek óta, szokásomtól eltérően…
Kategória: Endzs
Ő
Június elején lesz tíz éve, hogy utoljára láttam, de álmomban néha találkozunk, mint ahogy az előző éjszakán is. Megérkezem valahová, amikor meglát, elömlik az öröm az arcán, mosolyog, és nem törődve azzal, ki, mit gondol, elém siet és megölel. Nem “úgy”, ahogy nem lenne helyes…, csak a karjába zár, mint régen látott barátot, nővért, mint…
Vallássérültnek lenni
Tetszik a szóalkotás – már ha lehet ilyet mondani ezzel a súlyos témával kapcsolatban. Amikor először megláttam a Kötőszó egyik cikkében, szinte meglepődtem, hogy van ilyen. Hogy sok száz(?) ember él ebben az országban úgy, hogy sérült a lelke pont azok által, akik pedig arra tették fel az életüket, hogy a lelkeken segítsenek. A rossz…
Nosztalgia – Óbuda
Szóba jött ebédnél az előző házunk, ami egy négyszintes, négylakásos sorházban volt Buda utolsó utcájában, a békásmegyeri lakótelep fölött a domboldalban. Utánunk már csak a régi kálvária domb volt egy nagy kereszttel a tetején, a stációk mészkőből faragott felső részei feltűntek néhány ház előtt a kiskertben, én is szívesen hazacipeltem volna egyet, aminek a csücske…
A múltról
Birtokában vagyok annak a tulajdonságnak, hogy mindenféle épületekben, legyen az más által lakott, lakatlan, régi vagy új, azonnal el tudom képzelni magam. Erre szokták mondani, hogy “vizuális típus”, bár ez valahogy olyan elcsépelten hangzik. Belépek egy házba, egy lakásba, egy öreg parasztházba, egy velencei palotába, és fejben már rendezkedem is: ide ezt tenném, oda azt,…
Napi tarot
Ha már így szóba került ma, húztam három kártyát Vele kapcsolatban: a múlt, a jelen és a jövő. A kelyhek kettes kártyán egy férfi és egy nő látható, nem feltétlenül szeretők, lehetnek testvérek, barátok, munkatársak…, a lényeg, hogy jó kapcsolat van közöttük, minden sikerül kettőjüknek, alkotnak, szép dolgokkal foglalkoznak együtt szép helyeken, koccintanak a sikerre….
Remember
Ahogy nézem az Amerikában készült néhány fotóját (NY-ba is eljutott, nem igazság…! az az én álmom volt…! 🙂 ), önkéntelenül is az emberi kapcsolatok változásáról elmélkedem. Valaki egyszer fontos volt, barát volt, más esetben rövid ideig partner, kolléga, szomszéd…, akivel jó volt együtt lenni, sok minden összekötött vele, élmények, események, beszélgetések, munka. Aztán jön a…
Falling angel
Semmilyen kapcsolatunk nincs, 9 és fél éve láttam utoljára (de ki számolja? 😀 ), ha nem lenne a FB, kb. azt sem tudnám már, hogy létezik. És Ő biztosan nem tudja, hogy én létezem, bár engem meg lehet találni a neten többféle formában, de ha akkor nem érdekeltem, amikor aktuális volt, miért jutnék egyáltalán eszébe…
A tisztes távolság hiánya
Basszus, akiről tegnap írtam az álmok kapcsán… szóval “Ő” itt van Zsámbékon a ma reggeli FB bejegyzése szerint. Egyébként nagyon egészséges távolságban, az ország nyugati túlfelén lakik, most mi a francot keres itt? Persze ez csak költői kérdés, és nem érdekel igazán, csak röhögök magamon, mert azelőtt kb. mindent megadtam volna azért, hogy a közelében…
Az álmok néha nem válnak valóra
Két régi pasas köszön vissza rendszeresen az álmaimban, egyikkel sem volt kapcsolatom, még csak nem is szerettem volna akkoriban sem, amikor zajlottak az események. Az egyikért huszonéves korom elején meg voltam bolondulva, kollégám volt a munkahelyen, és ha csak hallottam, hogy jön a folyosón, már elkapott az öröm, hogy itt van!!!!!, (a közgazdászoknak nem volt…
Javulok…, de azért nem nagyon :-)
A közösségi platformok használatának az az egyik titka, hogy nem kell mindig véleményt mondani. Igen, rájöttem, így cirka húsz év után… lassan érek be mint a jó bor, vagy csak simán hülye vagyok, ez majd még eldől. 😛 😀 Mert van egy fotó, konkrétan ez az “országházas”, Kardos Ildikó kattintotta, aki láthatóan fényképezésből él. Jó…
A mérgező emberekről
Tudom, tegnap azt írtam, nem írok többet erről… ne vegyél komolyan. 😛 😀 Két napig zajlott a balhé OL csoport ügyben, remélem mától már nyugság lesz. De aki akar rajta még tovább pörögni, az csak tegye. Tudod mi a fura? Hogy tegnap már féltem. Mert az olyan emberek, mint Yvette, kiszámíthatatlanok. Volt már egy ilyen…
Szilánkok
A legelső alkalommal, amikor vidéken kiállítást rendeztünk, megkérdezték tőle a vendéglátók, hogyan képes ennyi mindent csinálni a hivatása mellett. Körbemutatott négyünkre, akik segítettük, és azt mondta “hát ha ilyen barátaim vannak…”. Abban a pillanatban elhittem ezt, mint ahogy neki mindent, és valami különös melegség járta át a kis lelkemet, hogy hát igen… én is…. engem…
Uhhh… csillagok!!
Ma megint jött egy kósza gondolat, hogy talán jó elfoglaltság lenne így estefelé ragtapaszt tépkedni régi sebekről… Igazából csak egy levelet kerestem sok évvel ezelőttről, amiben azt írta a “legjobb”, gyerekkori barátnőm rólam egy harmadik személynek, hogy “legyen boldog a papjával, és költsék patikára az összelopkodott millióikat”. Ebben az egy mondatban három árulás volt, és…
Vegyes felvágott
Megint Vele álmodtam, ami elég régen fordult elő, ráadásul akkora marhaság volt a történet, hogy amikor megébredtem, elröhögtem magam, hogy nahát….!, ez még álomnak is túl meredek volt! Nem, nem volt benne semmi illetlenség (olyat még sosem álmodtam Vele kapcsolatban), de az elme azon kívül is képes nyugalmi állapotban összehozni olyan szituációkat, amiken már csak…
Sírok a röhögéstől!
A reggel úgy kezdődött, hogy megtaláltam egy régi, zárt blogomat, amire már nem is emlékeztem, pedig 2011-2015 között írtam bele. Mit mondjak?, eltartott egy kis ideig, mire be tudtam lépni. 😀 😀 Most nem tudom, hogy kezdjek-e aggódni, mert ilyen s*fej vagyok, vagy menjek el elegánsan a dolog mellett, hogy mintegy négy évnyi írogatás ennyire…
Ez még mindig odab*sz
Igen, nem fogalmazok most kultúráltan, még annak is örülni kell, hogy legalább kicsillagoztam a csúnyaszót. 😛 Mert emlékszem, amikor még mind blogoltunk, és egy napon orvoshoz vittem a gyerekemet, ezt meg is írtam…. Sz. pedig vizsgázott, ahol kb. az volt a tét, hogy ötöst kap vagy négyes fölét… és Ő, minden lelkek gyógyítója nem nálam…
Légy férfi! Ja, ne….! :-P
Valamit akar mondani, de nem tudni, hogy mit. Célozgat, megszemélyesít, a Szentírásra hivatkozik, nyakatekert mondatokkal utal valamire. Nem tartom magam annyira hülyének (oké, Hozzá felnőni talán sosem leszek képes – viccelek 😛 ), de egyszerűen nem tudom még azt sem kiszűrni a sok dumából, hogy melyik oldalon áll. És nem pártállás szerint, mert örülök annak,…
Liszt, homok vagy só?
Amikor elindítottam a rövid videót, első ránézésre nem értettem a dolgot: feltűrt ingujjal rajzolt, és mintha nem lett volna semmi eszköz a kezében. Fehér alapra húzta a piros vonalakat, talán egy apró zsírkrétával, amely megbújt az ujjai között? Kis idő kellett, mire rájöttem, hogy piros alapon szétterített homokra, lisztre vagy sóra rajzol, közvetlenül az ujjai…
Gyerekszáj
Erről a képről az jut eszembe, hogy milyen jó, ha az embernek kutyája van. És az is jó, ha a barátnőjének is van kutyája, mert akkor már két kutyával tudnak játszani. A macskát is szeretem, de az tényleg jobb, ha csak alszik az ablakban, mert a két kutya már biztos megkergetné. És képzeld el, ha elkezdenék…
Barátságok
Jocó elégedett volt az élettel. Nyolc éves korára őszerinte mindene megvolt, ami egy gyereket boldoggá tehet: nagy házuk – benne csak neki egy nagy szoba –, nagy kertjük, ahol focizni lehetett, az apukája pedig olyan nagy autóval járt, hogy amikor elvitte néha az iskolába, minden gyerek megbámulta őket, és ez Jocónak nagyon tetszett. Baseball sapkáját…
Bárányfelhők
Amióta az eszét tudta, mindig is nyájat őrzött, ezt tette már az apja is, a nagyapja is… Kicsi gyermekkorától csengőszóra ébredt kora reggel, amikor még a Nap épp csak kidugta a fejét a faluját körülölelő dombok mögül, este korán tért nyugovóra, gyakran az istállóban talált rá az álom, ahogy az egyik kedvenc bárányát ölelte. Amióta járni tudott, a kis…
A pásztor és a bárányka
Őt szerette a legjobban. A legkisebbet. Mikor megszületett, alig volt benne élet… csapzott szőrgombolyag volt csupán, pálcika lábacskái nem bírták el a súlyát. A pásztor magához vette, szalmaágyára fektette, óvta, melengette, etette, simogatta, beszélt hozzá. Néhány hét után a kis bárányka megerősödött, először csak tétova lépéseket tett, de rövid idő elteltével már szaladgálni, ugrándozni kezdett. Szőre…
Utazunk
– Arról volt szó, hogy most nem jössz… – mondtam mérgesen, mikor lehuppant a repülőgépen a mellettem lévő ülésre. – Ez a hely amúgy sem a tiéd, családi nyaralásra megyek, négyen vagyunk, nem lesz rád szükség. – Értem, hogy most ezt gondolod, már megyek is… de azért tudd, hogy itt leszek… – kacsintott, majd felállt…
Az álmodó naplója 