Valamit akar mondani, de nem tudni, hogy mit. Célozgat, megszemélyesít, a Szentírásra hivatkozik, nyakatekert mondatokkal utal valamire. Nem tartom magam annyira hülyének (oké, Hozzá felnőni talán sosem leszek képes – viccelek 😛 ), de egyszerűen nem tudom még azt sem kiszűrni a sok dumából, hogy melyik oldalon áll. És nem pártállás szerint, mert örülök annak, ha nem köteleződik el egyik oldalon sem. De mi a véleménye? Mit gondol konkrétan? Az ország ketté- vagy még többfelé szakad, szükség lenne néhány valóban okos ember érthető állásfoglalására. De ez nem az. Hogy mi ez? Kamu. Gyenge kiállás, küszöbön toporgás, mondaná is meg nem is, gyáva, igazi köpönyegforgató magatartás. Ami nem kötelező. Lehet rajzolni szép méhecskéket továbbra is, az legalább egy üzenet, hogy törődjünk az élet szép dolgaival. Lehet rajzolni bibliai jeleneteket, mert az üzenet, hogy forduljunk Isten felé. Vagy lehet nem rajzolni semmit, és az általa annyira túlbecsült csendben megmaradni. De ha mondod baszki, akkor mondjad! Akkor ne virágnyelven toljad az érthetetlenséget, hogy ki így értelmezi, ki úgy, hanem vállald fel és mondd ki! Ezzel és ezzel nem értek egyet. Ez és ez a probléma. Mit kockáztatsz? Egy ejnye-bejnyét? Mert a hivatásban már mindent elvettek tőled, ami el lehetett.
Hű, mekkora pofám van itt egy blogban, amit senki se olvas! Röhögnék, ha nem sírnék. 😛 🙂
Az álmodó naplója 