Hát, látszik, hogy nem vagyok a top-on, össze-vissza intézkedek a saját dolgaimban. Ma lemondtam Velencét, ahová 4-én indultam volna. A repjegyet buktam. És még nem is csak az apám vagy más családtagom miatt tettem ezt, hanem más okokból. Egyrészt annyira irtózatosan drága, hogy meg sem mondom, mennyi lett volna az az öt nap… Persze ezt…
Kategória: Velence
Napszemcsi
Van négy vagy öt napszemüvegem, csak egy közülük Polaroid, ezt az utazásokra, tengerpartra tartogatom (hajrá optimizmus! 😛 ). A többi afféle két-három ezer forintos, itt-ott megvásárolt darab, tojok rá, hogy van-e rajta UV védelem vagy nem, ha eddig nem égett ki a szemem, már eztán sem fog – egyébként ki az a hülye, aki folyamatosan…
Fine dining
Van Burano mellett egy kisebb sziget, Mazzorbonak hívják, tavaly végre átmentem (eddig valahogy kimaradt), és végig sétáltam az egyetlen rakpartján. Ebédelni beültem egy Venissa nevű helyre, ami egy meglepő szőlőskert ott a lagúna közepén, a tőkék között egy nyolcszáz éves harangtorony emelkedik az ég felé, a kert egyik sarkában fűszernövények burjánzanak. A boraik különleges ízét…
Valami új…
Áprilistól belépőt kell fizetni Velencében, naptáron mutatják, hogy mely napokon, az én öt napomból is egy hétvége beleesik. Sok kivétel van, dolgozók, tanulók, orvosi kezelésre érkezők, és természetesen az ott lakók, rokonok, stb… Szerencsére azok is mentességet élveznek, akik az önkormányzat területén szállnak meg, tehát én is. Bár simán kifizettem volna azt az 5 eurót,…
Ahogy mondtam: Sinus-görbe
Nos, a szállás már megvan Velencében, a repjegyet még nem vettem meg, mert momentán nem maradt harminc ezer forint a kártyámon, hogy ezt megtehetném. 😛 Amúgy is ezek az úgynevezett akciók egy-két ezer forintnyi különbséget jelentenek, szóval majd január elején megveszem. Vagy akármikor. A szállást persze “repülős” napokra foglaltam, mert nincs minden nap járat. Repülőjegyet…
A tücsök tervei :-)
Hát, most nagyon röhögök, mert a tavalyi karácsonyi bejegyzések látszanak az ideiek alatt, és rákattintottam kettőre… Elolvasva őket mintha az idén írtam volna, szegény apám rosszabbul van (biztos vagyok benne, hogy jövőre már nem lesz velünk 😦 ), de egyébként nem változott semmi, szinte ugyanazokkal a szavakkal írtam le a helyzetet, mint az idén. Hiába,…
Venezia
Ez az én városom. Nem azért, mert lakói közé tartozom, még csak nem is azért, mert előző életeim valamelyikében éltem ott: pedig ki tudja…, talán a legjobb spanom Casanova volt, egyszer dogaressa is voltam, Tiepolo festette ki a palotámat, Peggynél ittam a reggeli kávét vagy éppen a szakadozott ruhámban, mezítlábasan halat árultam a piacon. Nem…
Más dolgokkal foglalkozom – végre!
Nos, lehet, hogy most kivételesen nem csináltam s*et a számból, mert az utóbbi időben tényleg elkerülöm az outlanderes csoportot, és nem is feltétlenül tudatosan, inkább eszembe sem jut. Sokáig mondja az ember, de aztán egyszer ténylegesen eljön a pillanat, hogy vége van a dolgoknak. Persze néha odakattintok, felveszek tagokat, ha éppen én látom meg a…
Tudjuk, mit tettél idén nyáron!
Igen, ez is megesett velem. Évek óta tervben volt ez a velencei szárnyas oroszlános tetoválás, a tárcámban hordtam a kis képet, de talán magam sem hittem el, hogy egyszer összeszedem a bátorságot és megcsináltatom. Mondjuk amikor utánanéztem “csak a hecc kedvéért”, van-e a közelben valami színvonalas tetkós, akkor azért röhögőgörcsöt kaptam, hogy igen, van… Telkin,…
Jó napok májusban
Ami a jó dolgokat illeti, a szokásos módon voltam Velencében májusban hat napot. A különleges az volt benne, hogy a szállás Torcellón volt, az utolsó pillanatban találtam a neten ezt a lehetőséget, ezért lemondtam az eredeti foglalást két nappal indulás előtt – szerencsére nem vontak le semennyit büntiből a kártyámról, pedig már túl voltam az…
Tükörben
Ezeket a fotóimat nem mindenki érti, van akit kifejezetten idegesít, mert nem tudja értelmezni, mi van rajta. Tudod, az a típusú ember, akinél a fénykép az, ha állsz a nevezetesség előtt és mosolyogsz. 🙂 Oké, nem bántom, én is csinálok ilyeneket, nincs ezzel gond. A velencei tükröződős képekhez kell egy kis fantázia, bár szerintem semmi…
Így nem lettem híres – sokadik fejezet :-)
Hát ez jópofa volt. Tekergetem a facebookot a telón, egyszer csak ott van az egyik velencei fotóm. Oh, mondom, már hülyülök, hova raktam én ezt fel mostanában? Hát nem én voltam, hanem az egyik nagylétszámú velencei csoportba rakta fel bizonyos Renato Mancin. Kedvelték már eddig is több százan, és persze dicsérgetik a post íróját, hogy…
Oh, ugrott a falikárpit!
Nos, a kis kacsóm a bilibe lógott pár napig a velencei szállást illetően. Nem volt reális, hogy a bookingon rögtön a hálótermi ágyak után jött egy négycsillagos szálloda, dehát ott volt, naná, hogy lefoglaltam. A booking felületén visszaigazoltnak látszik a mai napig, ugyanakkor bombáznak a levelekkel, hogy saaaaaajnos, félreértés történt, és válasszak másikat – ajánlanak…
Tervek ON
Mondtam én, hogy kell egy projekt… vagy hogy VALAMI történjen – és erre az utazás a legtutibb megoldás. 🙂 Nézem hetek óta Velencét, hogy az éves feltöltődésem meglegyen, de olyan árak voltak, hogy a repülés költségeitől és a szállodaáraktól külön-külön is dobtam egy hátast. Már kezdtem lemondani az egészről, mert irreális összeget nem tudok kifizetni….
Búcsú a várostól – vagy mégsem?
Általában ilyenkor év vége táján már kezdem érezni a bizsergést a tagjaimban, hogy akkor hogy is lesz jövőre Velence… mikor, kivel, miből… Nos, most is már éreztem a csontjaimban a boogie-t, aztán tegnap késő este rákerestem a szállásokra és a repülőjegyre úgy április magasságában, vaporetto-bérlet, minimálkaja… és összeadva az jött ki, hogy úgy háromszázezer forint…
Szilánkok
A legelső alkalommal, amikor vidéken kiállítást rendeztünk, megkérdezték tőle a vendéglátók, hogyan képes ennyi mindent csinálni a hivatása mellett. Körbemutatott négyünkre, akik segítettük, és azt mondta “hát ha ilyen barátaim vannak…”. Abban a pillanatban elhittem ezt, mint ahogy neki mindent, és valami különös melegség járta át a kis lelkemet, hogy hát igen… én is…. engem…
Velence
Kicsit elmélkedtem az elmúlt húsz éven. Meglepő, nem? Sosenemis szoktam ilyet csinálni. 😛 😀 😀 Oké, ez most jó elmélkedés volt, nem az a fajta önmarcang, amit általában el szoktam követni. 2006-ban kezdődött, amikor a családi nyaralásról meglógtam egy napra, és bementem egyedül Velencébe. Nálunk nem igazán volt divat, hogy csak úgy otthagyom a gyerekeket…
Itthon és otthon
Uh…, tényleg nem vagyok normális ezekkel a kézműves tevékenységekkel. Annyira belebolondultam ebbe a gyémántszemes kirakózásba, hogy napok óta az összes szabad órámban ezzel foglalkozom – amiből azért jó pár van egy nap. Olyan mértékben haladok ezzel a képpel, hogy az már tényleg nem túlságosan ésszerű, és semmi szükség nincs a sietségre. De mindig ez van,…
Bari és egyebek
Most úgy pletykálnék egy kicsit… mert olyan furák az emberek. De megfogadtam, hogy nem teszem. 😛 Pedig érdekes figyelni, ahogy csörtetnek, ahogy ügyeskednek, ahogy érdekből tesznek ezt-azt…, mintha kialakult tervük lenne, hogy ha én így lépek és úgy vagyok kedves, akkor ő erre majd azt lépi… és mivel mindenki manipulálható, így is lesz. Vajon ha…
Karnevál
Csodásak idén Velencében a maskarák. ❤ Nem voltam kint, de valahogy másnak látom a sok-sok tudósításból, amit olvasok a neten. A képeken a beöltözött alakok nyugodtan sétálgatnak az utcákon és a tereken, látszik, hogy nem nyomják őket össze a turisták, békésen álldogállnak a Palota oszlopai között, és integetnek a fotósoknak. Sokszor ők jönnek közel ahhoz,…
Fake news! :-P
Ha egyszer eltűnök az internetről, annak az a sok ostoba barom lesz az oka, akibe akaratlanul is belebotlom. Néha úgy érzem, nincs már idegzetem ennyi hülyéhez. Nem tartom magam senkinél többre (vagy mégis? 😛 ), de azért néhány embernek tényleg negatív az IQ-ja, az is biztos. Körbejár most ez a foto: Erzsébet királynő és a…
Rejtekben
Van egy titkos vágyam. No nem… nem olyan. 😀 Szeretnék egyszer a velencei karneválon tetőtől talpig beöltözni, úgy, hogy tényleg ne ismerjen fel senki, így vonulnék le és fel egész nap az utcán és a tereken, fotóztatnám magam mindenkivel, aki csak szeretné. Civil életemben lámpalázas vagyok a nyilvános megmozdulásoktól, egyáltalán nem vagyok fotogén, úgyhogy rühellem,…
Élni.
Nos, jó úgy zárni az évet, hogy Velencébe van az ember lányának repjegye. Ma szerencsére működött a Ryanair-es felület, és elfogadta végre a nevemet. 🙂 Gyorsan foglaltam a jegy mellé szállást is. Végül nem ott, ahol már kétszer voltam, hanem a Zatterén egy csatornára (és remélhetőleg a Giudeccára) néző szobát a Pensione Seguso-ban. Máris imádom….
Venezia
Amikor az ősszel EZ történt, akkor megfogadtam, hogy soha többet nem veszek előre repülőjegyet. Nos, az elmúlt másfél órát keresgéléssel, tervezgetéssel töltöttem, találtam is májusra jegyet oda-vissza 13 ezerért. Csábító. Annyira csábító, hogy el is csábultam… de végül amiatt telt el ennyi idő, mert valamiért nem tudtam a jegyet kifizetni, vagy a nevemet nem vette…
Az álmodó naplója 