Csodásak idén Velencében a maskarák. ❤ Nem voltam kint, de valahogy másnak látom a sok-sok tudósításból, amit olvasok a neten. A képeken a beöltözött alakok nyugodtan sétálgatnak az utcákon és a tereken, látszik, hogy nem nyomják őket össze a turisták, békésen álldogállnak a Palota oszlopai között, és integetnek a fotósoknak. Sokszor ők jönnek közel ahhoz, aki a videót készíti, pedig a korábbi években örülhetett az ember, ha le tudott fotózni egy maszkost úgy, hogy nem volt benne még három-négy idegen. Lehet, hogy tévedek, de valami nyugalom áramlik a képekből és a videókból. Különböző helyeken folyik a mulatság, a bűvészek, túznyelők, zenészek előadásait csak gyéren veszik körül az emberek.
Persze most is lehet találni olyan helyeket, ahol a látogatók egymás lábát tapossák, de mikor nincs ez így Velencében? És a velenceiek most is nyígnak, hogy jajjj…, mennyi a turista. Bezzeg amikor covid volt, akkor meg azon nyígtak, hogy nincs turista, nincs jövedelem. Ez a probléma sosem lesz áthidalható. Olvasgattam ma az egyik velencei csoportban, ott is összevesztek ezen a témán. Valaki aztán értelmesen elmondta, hogy Velencében élni úgy, hogy nem a turizmusból van a jövedelmed – tehát roppantul nem érdekel, hogy jönnek vagy nem jönnek – maga a pokol. Mert akkor mindennek csak a terhét látod és érzed, a városodat viszont már nem érzed a magadénak egy idő után. Ezért aztán el is költöznek. Hát ehhez már tényleg nem tudok hozzászólni, annyi vélemény és érv volt már ide-oda, hogy…. igazából nem is érdekel már a problémájuk. Nekem is vannak itt Pátyon problémáim a kátyúkkal, a romos kastéllyal a főúton, a pislákoló közvilágítással. Mégsem rívok. Elegem van már ebből a sok nyafogásból, ami Velencében zajlik.
Mindez persze nem befolyásolja a város iránti lelkesedésemet, mert az nem a jelenleg ott élő generációnak szól, és nem az előzőnek, de még csak nem is az azt megelőzőnek. A város nem egyenlő a lakóival: utóbbiak jönnek-mennek, élnek-meghalnak, hozzátesznek vagy elvesznek az esszenciából, de annyi mindig marad, ami fenntartja a csodát. Így is indulok neki majd májusban: kerülöm az embereket és megpróbálom észre sem venni azokat, akik mosolytalanul teszik a dolgukat – mert ilyenből sajnos tényleg sok van.
Lényeg az, hogy most nagyon szeretnék kint lenni a karneválon, hogy látom, mennyire nyugodt, és mennyire érdekes. Eddig elriasztott a tömeg. Láttam olyan fotókat covid előttről a Szent Márk-térről, hogy sűrűn ellepték az emberek, és csak néhány helyen lehetett felfedezni egy-egy “kilógó” fejdíszt vagy elsuhanó ruhát. Hát erre nem igazán voltam kíváncsi. Ebben az évben kellett volna kimenni karneválra, de megint lemaradtam, és most eléggé sajnálom ezt. 
Az álmodó naplója 