Kicsit szomorúra sikerült a cím, pedig nem így érzek. Az Őrségnek talán az utolsó nyugodt óráiban jártam számtalan alkalommal azon a tájon, és emiatt inkább boldog vagyok, nem szomorú. Akkor voltam gyakori vendég arrafelé, amikor még alig lehetett nyitva tartó üzletet találni, éttermet szinte csak egyet-kettőt az egész területen. Amikor még alig volt turizmus, ritkán…
Kategória: Őrségi napló
Az Őrségről
Fura innen messziről figyelni, ahogy felfedezik az őrségi tájat. Az utóbbi években fellendült nagyon a turizmus, ez a hely már nem az a hely, ahová 2009-ben kezdtem lejárni, és ahol el lehetett bújni napokra a zűrzavaros világ elől. Azóta rengeteg étterem nyílt, még több szálláshely, tanösvényeket építettek ki, és szinte minden hétvégén van valami fesztivál,…
Őszök és emlékek
Kint ülök a teraszon, amikor megcsap az illat. Elismerem, nem zárnám parfümösüvegbe, de nem is zavar túlságosan az állati trágya szaga, melyet itt vidéken gyakran az ember orra alá sodor a szél az őszi szántások megkezdése előtt. Egészséges, állati aroma: széna keveredik földdel, egy kis őszi füsttel valahonnan, ahol egy régi falubéli nem félt meggyújtani…
A Hársas-tó
Itt vagyok újra – nyár van még, de fáradt-zöld csend fogad. Pecások ülnek a tóparton, néhány kései, szintén magányt kedvelő napozni vágyó helyezkedett el kényelmesen egy-egy nyugágyban. Ottfelejtett játékok a homokozóban, zárt lángosos bódé, üres asztalok. Elindulok a kavicsos ösvényen a fák alatt, de inkább igyekszem a füvön lépkedni, mert az apró kövek csikorgása is túl harsánynak…
Házak, álmok
Ehhez nincs sok hozzáfűzni való – csak egyszerűen szép. Nem csilivili, nem hatemeletes, nincs körülötte feleslegesen önmagában is milliókat érő kerítés* (sőt, ugye őrségi stílusban kerítés sincs…), nincsenek cserépben már rögtön kétméteresen megvásárolt és beállított örökzöldek. Ez a ház erősnek látszik, megnyugtatóan egyszerű a formája, hangulatos (lehet) a kódisállás adta árnyék – és hát nagyon szépen fel van…
Elmélkedés boronaházakról és egyebekről
Az őrségi parasztházakról sok minden okosságot lehetne írni, de (szokás szerint) nem igazán törekszem arra, hogy lexikon legyek, fontosabbak nekem a személyes benyomásaim, az apróságok, amik megfognak. Pl. az a tény, hogy annak idején a gazda egy-két családtaggal vagy jószomszéddal összefogva egyedül építette a házát, minimális szerszámkészlettel és semmi építészeti tudással. Nagyjából csak egy baltát…
Erdei kalandok
Sosem vettem fel életemben stoppost. Sosem! Ez elvi kérdés. Meg hogy be vagyok tojva. Kivéve az Őrségben, mert ott azonnal megállok, mikor a kopott ruhás, kockás inges, borotválatlan kalapos ember keresztbe fekszik az úton vadul integet az erdő közepén. Elvinném-e Orfaluig? Ööööö… mivel már állok a kocsival, mit tehetnék, elviszem. Alig fér be a hátsó ülésre a nagy…
Az álmodó naplója 