Család (novella)

Imádom őt ahogy csacsog, be nem áll a szája, meséli, mik történtek vele aznap, sőt, gyakran még valamivel régebbi eseményeket is felidéz újra és újra, kicsit kiszínezve mondja el a történetet, aminek általában ő a főhőse, ő az, aki megmentette a királylányt, győzött a csatában, elnyerte a legszebbik lány szerelmét. Közben cuppogtatja a reggelijét, végigönti…

Vissza az életbe (novella)

Amikor Olaszországba érkeztem, olyan voltam, mint egy kihűlt tűzhely, tele voltam salakkal és szürke hamuval, kiveszett belőlem minden fény és minden melegség. Az emberek elkerültek, mert féltek, hogy megfertőzi őket a belőlem áradó szomorú üresség. Sötét színű ruhákat hordtam, viseltes barna félcipőm fűzője kirojtosodott, kinyúlt pulóverem a térdemet verdeste, őszülő hajamat – ha éppen nem…

Gondolatok tóparton

Jónéhány évtizede álmodozom egy régi kis parasztházról, amit majd minden luxus nélkül, szépen egyszerűen felújítok. Az első és legfontosabb a zsalugáteres ablakok elhelyezése és zöldre festése lesz – képzeletemben csak akkor vagyok hajlandó szembesülni az összes többi tennivalóval és problémával, ha az ablakok már a helyükön lesznek. Valami atavisztikus kötődésem van ezekhez a spalettákhoz, pedig…

Egy újabb könyv Velencéről, avagy: intellektuális szenvedezés

Igen, jó a kérdés: ki vagyok én, hogy kritizálok? Nos… én vagyok Az Olvasó…, aki elment, megvette, hazavitte. Egyébként nem vagyok senki. Harmincöt éve járom Itáliát, Velencébe egy-két kivétellel minden évben eljutottam hosszabb-rövidebb időre. Írtam három könyvet, ezekből egyet Velencéről, ami nyilván nyomába sem léphet a „magas irodalomnak” – én a mindenkori utazót szólítom meg,…

Őszök és emlékek

Kint ülök a teraszon, amikor megcsap az illat. Elismerem, nem zárnám parfümösüvegbe, de nem is zavar túlságosan az állati trágya szaga, melyet itt vidéken gyakran az ember orra alá sodor a szél az őszi szántások megkezdése előtt. Egészséges, állati aroma: széna keveredik földdel, egy kis őszi füsttel valahonnan, ahol egy régi falubéli nem félt meggyújtani…

R.I.P. Jack

Együtt jártam tanfolyamra egy lánnyal, vagy inkább nővel…, hiszen már 36 éves volt akkoriban. Egy alkalommal, mikor arról beszélgettünk, mennyi stressz éri az embert, elhúzta szépen kirúzsozott száját és közölte, ő márpedig nem stresszel semmin. Nézzük, min is stresszelhetett volna? Nem volt önálló lakása, vagy a szüleinél lakott vidéken a régi lányszobájában, vagy a pesti…

Partenza

Velence sziréneinek éneke a lelkedig hatol. Hiába vagy távol, érzed a bőrödön a tenger felől fújó szél simogatását, a város különleges illatait, füledben zsong a trattoriák ajtaján kiáramló zene, hallod a velencei dialektusban folyó, lendületes beszédet, és hallod a templomok csendjét is. Árnyak mozdulnak egy langyos estén a kivilágított ablakok mögött, cipők surrannak a töredezett…

Csendes estén

Évszázados meséket suttognak a házfalak. Eltűnt léptek neszezése hallatszik a lépcsők felől, elnyűtt bőrcipők talpa surran, elegáns sarkak kopognak fensőbbségesen. A lámpák sárga ernyőt eresztenek az ajtók fölé, tükörképük belecsorog a lagúna éjszakai feketéjébe, néha rezzennek egyet, ahogy egy távolban lassan elúszó hajó hullámainak szinte láthatatlan érintése eléri őket. A gondolákat és a hajókat féltőn…

“A depresszió szégyene vagy…!” *

Egy előadásnak vagyunk a szereplői. Díszletek vesznek bennünket körül, hegyek, völgyek, vizek, városok között zajlik a cselekmény, mindaddig, míg le nem gördül a függöny, és ha jól csináltuk, felcsattanó taps kíséretében lelépünk a színről. Az a néhány évtized, amíg részei vagyunk a darabnak, gyorsan eltelik, a körülöttünk lévő, természetes vagy épített környezet pedig megmarad, mindaddig,…

Ágnesnek

Láttam tavaly Murano üvegfújó műhelyében egy megdermedt üvegszálat. Nagyon vékony volt, és nyilvánvalóan nagyon törékeny. A selejtek közé volt kidobva egy vödörbe, úgy képzelem, egy fúvóka végéről lendítették a még élő anyagot az edény felé, az aranyszínű üveg már a mozdulatban megdermedt, aztán egy apró koccantás után levált az eszköz végéről és úgy maradt, elvékonyodó…

Fordulópont

Messziről láttam, hogy szomorú. Nem volt öreg, mégis csoszogósak voltak a léptei, ahogy a téglával kirakott keskeny úton közeledett. Kezét zsebre dugta, vállai meggörnyedtek, fejét lehajtotta, mintha nem is lenne kíváncsi a körülötte lévő világra. Még a ruhái is szomorúszínűek voltak: szürke nadrágot hordott, földszínű kabátkája az álláig be volt gombolva, pedig nem is volt…

Szivárvány

Zegzugos az épület, egymást keresztező, kanyarodó folyosók kusza vonalai teszik nehézzé az eligazodást. Többször eltévedek, aztán kinézek magamnak néhány kapaszkodó pontot: a porta, az egyik színes oszlop, a nagy pálma abban a sarokban… így már nagyobb biztonsággal közlekedem a modern üvegtető alatt, amelyen átszűrődik a tavaszi napfény. Tompa árnyékok vetülnek a világoskék falakra, mintha víz…

Utazunk

– Arról volt szó, hogy most nem jössz… – mondtam mérgesen, mikor lehuppant a repülőgépen a mellettem lévő ülésre. – Ez a hely amúgy sem a tiéd, családi nyaralásra megyek, négyen vagyunk, nem lesz rád szükség. – Értem, hogy most ezt gondolod, már megyek is… de azért tudd, hogy itt leszek… – kacsintott, majd felállt…

Társak

-Készülődj, holnap indulunk. -Csak neeeeem? Megint Őrséééég…? – kérdezte gyerekes kelletlenséggel, közben úgy húzta el a száját, mintha valami szörnyű dologra akarnám kényszeríteni. -Nem panaszkodhatsz, rengeteg helyre elvittelek az elmúlt években, nem emlékszel? Gyönyörű városokat mutattam neked, mezőkön sétáltunk, vízpartokon ücsörögtünk, éttermekben ettünk, szállodákban aludtunk, csak te meg én. Egyébként is lerázhatatlan vagy… sokszor akkor…

Születésnapra – magamnak

Az utcai lámpa hirtelen felvilágló éles fényétől  pár pillanatra elvesztettem a látásomat. A hosszú sötétség után beletelt néhány másodpercbe, amíg hunyorogva körül tudtam nézni, és felismertem hol vagyok: a sötét égbolt előtt megláttam a Frari vörös téglás, robosztusan magasodó épületét, a kecses fehér díszítéseket, a kandeláberek sárga fényében a teret, arrébb a kis üzleteket…  éjszaka volt, zárva…

Thousand years

Hagynám a nyugalom és a beletörődés rongyokban lógó kabátját a vállamról a földre hullani, és végre egyszer veszekednék! Hegyesre, élesre fenném a szavakat, súlyosnehézzé tenném a mondatokat, hogy amikor eltalálják, horzsolódjon a bőre, fájjon a teste… szeretnék nekimenni, megbántani, sérüléseket okozni, hogy ne csak nekem legyen rossz… hogy ha másról nem, arról eszébe jussak, hogy…

Fuori dal tempo

Látom a lelkeket a Szent Márk téren. Milliónyi áttetsző alak, akik a történelem hosszú órái alatt megfordultak itt, átsétáltak, átsiettek a téren, leskelődtek az árkádok homályában, bujkáltak a ködfoszlányoktól takart ívek sötétjében. Sietős léptű, csipkés legyezők mögé bújt álarcos hölgyek égő tekintettel, ruhájuk sáros szegélye söpri a szürke köveket, szándékuk, céljuk ismeretlen. Pestisdoktor hosszú csőrű maszkban,…

Metamorfózis

Egyszer megkérdeztem magától, vajon miért szállnak az éjszaka lepkéi és más apró lényei annyira közel a gyertya lángjához, hogy megperzselődjenek, megnyomorodjanak, netán el is pusztuljanak egy érintéstől? Kérdéssel válaszolt: „hát nem ezt csináljuk mind az életünkkel?” Nem, nem ezt… mert a szerepek ősidőktől ki vannak osztva, van aki láng lesz, van aki lepke. Minden szép…

Magamat, ha kell…

Becsukom magam mögött az ajtót, végre egyedül vagyok, mennyi időre is?, fél óra, max. háromnegyed… nem baj, ennyi elég lesz egy kis összeomláshoz. Beillesztem a katicás pendrive-ot a helyére, rátaposok a gázra, és engedem, hogy áradjanak a nyálas, érzelmes, mit érzelmes?, érzelgős nóták bele a fülembe, onnan egyenesen a megsebzett kis lelkembe. Ólvéjsz lávjúúúúú…. Helo neked is,…

L’ho fatto a mano

Újabb színes szálakat szőttem Velence szövetébe, még érzem a kezemen az anyagok változékony érintését: a selyem üvegszerű síkosságát, a gyapjú melegségét, a kenderspárga durva és öntörvényű merevségét, a pamut lágyságát. Gazdag vagyok anyagokban és színekben, ellepnek a textúrák, a szivárványt pedig súlyosan cipeltem hazáig a vállamon – soha rosszabb terhet. Mindent beleteszek az anyagba, amit…

A Mágus

A Varázslat az alkonnyal együtt kúszott be a városba: megkerülte a Piazzetta mellett álló gondolákat, hintázott egy kicsit a kandeláberek vékony karjain, aztán átvágott a téren, kergetőzött egy kicsit az esti széllel az árkádok oszlopai között, alig várva, hogy végre eljusson a sikátorok szűk útvesztőibe. Fondorlatokon, furfangos tetteken gondolkozott, miközben mint olvadt sötétség töltötte be…

Szeretni

-Ébredj… kelj fel! Készülődik. Rázogatta a vállamat már egy ideje, mégis nehezen nyitottam ki a szemem.  Miután végre rászántam magam, gyorsan vissza is csuktam: még most is sokkolt a szokatlanul erős, gyönyörű fény, amely aranyszínűre kontúrozta a felhők szélét, bevont mindent, beszivárgott mindenhová, hogy néha úgy éreztem, magam is fényből vagyok… Gyakran azon kaptam magam,…

Egy fényképről

Itt vagyok Velencében. Csodálatos a város, bár még nem sokat láttam belőle. Meglehetősen álmos vagyok, az éjszakát a pályaudvaron töltöttem, keresnem kell valami szállást, de kétlem, hogy a pénztárcám elbírná az itteni árakat. Talán kimegyek a félszigetre. Biztos csodálkozol, hogy nem e-mailt írok, de jól meg akarom fontolni a szavakat, kézzel írva, javítási lehetőség nélkül…