Ez az egész filmkészítés olyan lehangoló. Vegyes érzéseim vannak a “behind the scenes” részletekkel, illetve fotókkal kapcsolatban, mert érdekesek és kíváncsi vagyok rájuk, ugyanakkor érzem, ahogy rommá törik minden illúziómat. A zöld, vagy kék box lehetővé teszi, hogy a szereplő köré bármit utómunkálatokkal odavarázsoljanak, és ez teljesen érthető akkor, ha mondjuk szörnyekről, robotokról, nem létező…
Kategória: Kritikus(s)
Olvasónapló (+film)
Bár nem hepiend a vége, szerettem az “Egy nap” című könyvet, és a belőle készült filmet is. Szerintem nagyon sok hihető érzelmet vonultat fel, amiken végre nincs ropogósan lepattogzó cukormáz. Most megcsinálta a Netflix minisorozatban, hat részt megnéztem belőle, de szerintem itt abba is hagyom. A kívánatos trend szerint az egyik főszereplő egy arab-angol házasságból…
Javulok…, de azért nem nagyon :-)
A közösségi platformok használatának az az egyik titka, hogy nem kell mindig véleményt mondani. Igen, rájöttem, így cirka húsz év után… lassan érek be mint a jó bor, vagy csak simán hülye vagyok, ez majd még eldől. 😛 😀 Mert van egy fotó, konkrétan ez az “országházas”, Kardos Ildikó kattintotta, aki láthatóan fényképezésből él. Jó…
A világ képekben (FB bejegyzés)
Volt idő, amikor lelkesen látogattam a World Press fotókiállítást, mert hát gondold el: a világ legjobb sajtófotói! Aszta!!! Megyünk! Aztán egyik évben kicsit túl sok volt az erőszak. A másik évben jött valamelyik távoli országban az a bizonyos sárlavina, így belenézhettünk a romok fogságába esett haldokló gyermek szemébe (máig nem tudom elfelejteni). Aztán jött még…
Szócséplés a szócséplésről
Mathew Perry kapcsán kiderült, hogy sokan nem szerették a Jóbarátok sorozatot, például a barátnőm sem volt oda érte, de volt aki egyenesen “viszketett tőle”. Nyilván ez a kisebbség, mert tényleg egy nagyon sikeres sorozatról van szó, és nincs is azzal baj, ha valaki másképp gondolja. Néha vannak a FB-on olyan cikkek könyves/filmes oldalakon, amikben megkérdezik,…
Könyves problémák
Nem először látom, hogy a hivatalosan megvásárolható e-book a könyvkereskedések oldalán DRÁGÁBB, mint a papír változat. Eddig legalább volt egy lehetőség arra, hogy ha nagyon el akarsz olvasni valamit, de sovány a pénztárcád, az elektronikus variációt válaszd, mert egy-két ezer forinttal olcsóbb volt – végülis nem fogsz konkrétan a kezedben semmit, nincs papír- és nyomdaköltség….
Mikor változtam Grinccsé?
Ma megnéztük moziban a lányommal és a barinőmmel az Avatar második részét – hát, ha éltél még szart…! A három órából két és fél óra elment gyilkolászásra, gyermek- és állatkínzásra, teljesen értelmezhetetlen eseményekre (különböző gyerekszületések, halott emberek átváltozásai ésatöbbi), a többi időben volt egy kis víz alatti színes világ meg aranyos bálnaszerű lény, akivel mellesleg…
Jóreménység-sziget
Még nem láttam a filmet, de majd megnézem. Úgyhogy most nem ezt fogom kritizálni: amit írok, nyilván nem egy olyan filmről írom, amit nem láttam, csak általában a jelenségről. Olyan furák az emberek. Hogy mindig máshol keresik a boldogságot, mint ahol vannak. Mert ugye ez a civilizáció már elviselhetetlen, hogy tévé meg mikrosütő meg bankkártyával…
This is us
A “Rólunk szól” című sorozatra ráfüggeni nem kispályás dolog. Mert biztos sokan vannak még a nők között is, akik szerint túlzottan sok benne az érzelem és az önmarcangolás. De biztos nem így van, mert én alapból nem bírom a nyálas dolgokat, és a lelki menstruációt is csak nagyon rövid ideig bírom elviselni, inkább a “lépjünk…
Kritizálok, tehát vagyok :-)
Imádom a fotókat, és bár én is próbálkozom, nyilván nem tudok olyan fényképeket készíteni, mint a fotóművészek. Bár – jöjjön a szerénytelenség! 🙂 -, abban biztos vagyok, hogy a szemem megvan hozzá, kellett volna még tanulni a beállításról (mármint nem a műtermiről, hanem hogy a szabadban hogy lehet a kompozíciót minél jobban megfogni), és természetesen…
A nagy szemfényveszt-ő
Ki nem állhatom Müller Pétert. Néha felbukkan egy-egy idézet tőle, amit magamévá tudok tenni, legtöbbször csak úgy, a szövegkörnyezet nélkül, de ennyiben ki is merült a “kapcsolatunk”. Próbáltam elolvasni egy-két könyvét (tavaly adtam el őket), de minden esetben az volt az érzésem úgy a kötet felénél, hogy “a császár meztelen!”, hogy olyan közhelyeket puffogtat, amik…
Alakul a Nemere…
Szintén Velence-bolond barátnőmhöz eljutott már Nemere István “velencés” könyve, és bár még csak átfutotta, máris jókat röhögünk rajta. Ahogy sejtettem: az író öt útikönyvből (és néhány internetes cikkből) megírta a hatodikat, még arra sem véve a fáradságot, hogy legalább naprakészek legyenek az információk. Mert őszerinte milyen érdekes is galambokat etetni a Szent Márk-téren – holott…
Road to Avonlea…
….avagy a “Váratlan utazás” buborék. Azt gondoltam eddig, láttam végig a sorozatot, hiszen annak idején, amikor adta a tévé, követtük a részeket… ha nem elsőre, akkor az ismétléskor, ha akkor sem, esetleg néhány év múlva, majd újra néhány év múlva, amikor újra műsorra tűzték. (Most is megy egyébként valahol, valamilyen időpontban, a múltkor véletlenül belefutottam.)…
Egy újabb könyv Velencéről, avagy: intellektuális szenvedezés
Igen, jó a kérdés: ki vagyok én, hogy kritizálok? Nos… én vagyok Az Olvasó…, aki elment, megvette, hazavitte. Egyébként nem vagyok senki. Harmincöt éve járom Itáliát, Velencébe egy-két kivétellel minden évben eljutottam hosszabb-rövidebb időre. Írtam három könyvet, ezekből egyet Velencéről, ami nyilván nyomába sem léphet a „magas irodalomnak” – én a mindenkori utazót szólítom meg,…
Kritizálni a kritikust
Könyvesbolt, tengerpart, egy kis konfliktus, szerelem. A film kritikája úgy kezdődik: “ideje moziba vinni a nagymamát”. Értem én a célzást, és le is írják, hogy a történet kissé ódivatú, poros, akár el is lehet szundikálni alatta, aztán lehet a csipkés szélű batisztzsepivel felitatni a könnycseppeket. Ahhh. De basszus, hova a fiatalságnak ez a rohadt nagy…
A csend zenéje
Elolvasva a könyvet az ember egy kicsit szerelmes lesz belé… nem úgy, mint egy rajongó, főleg nem úgy, mint egy tinédzser egy bálványba, inkább mint ahogy egy érett ember tud szerelmes lenni távolról is valakinek a tiszta lelkébe. Elolvastam, de mintha máris újra kellene kezdeni, mert biztos volt sok gondolat, fél- és egész mondat, amin…
Inferno – avagy a földi Pokol
Dan Brown legutóbbi könyve nagyon tetszett. Tudom a helyén kezelni, de a maga műfajában izgalmas, és főként elgondolkodtató. Az alapkérdés az, ha birtokában lennél a tudásnak és a lehetőségnek, hogy hosszú távon (évtizedekben, évszázadokban gondolkozz!), jót tegyél az emberiségnek, még ha elsőre etikátlannak és kegyetlennek látszó módszerrel is… nos, megtennéd-e? A Föld népessége – hivatalos…
B(l)amasole…
Frances Mayes-t alapvetően szeretjük, ez nem vitás. Talán nincs is olyan ember, aki ne utazna szívesen Toszkánába, vagy legalább ne olvasna szívesen arról, milyen ott az élet, milyenek az emberek, a szokások, milyen ízűek a borok, milyen színűek a naplementék, stb. A könyv már csak azért is sikeres, mert ez volt az első ebben a…
Ízek, imák…
Amikor először láttam, rabja lettem a filmnek, bárgyú mosollyal (és persze könnyes szemmel) jöttem ki a moziból, éreztem, ahogy a mézédes amerikai szirup elönti testemet-lelkemet, egyáltalán nem ragacsosan, hanem jólesően, simogatóan ölel körbe. Az sem zavart, hogy befogja a fülemet és elhomályosítja a látásomat. Aztán rabja lettem a könyvnek is, ízlelgettem az okos(?) mondatokat, elméláztam…
Az álmodó naplója 