Mikor változtam Grinccsé?

Ma megnéztük moziban a lányommal és a barinőmmel az Avatar második részét – hát, ha éltél még szart…! A három órából két és fél óra elment gyilkolászásra, gyermek- és állatkínzásra, teljesen értelmezhetetlen eseményekre (különböző gyerekszületések, halott emberek átváltozásai ésatöbbi), a többi időben volt egy kis víz alatti színes világ meg aranyos bálnaszerű lény, akivel mellesleg jelnyelven kommunikáltak. Mert olyan intelligens volt, hogy azt is értette. És zenét is szerzett. A bálna, igen. 😛 És az agyából olyan anyagot lehetett kinyerni, ami meghosszabbítja az emberi életet, ezért vadásztak rá. A navik olyan szinten voltak felfegyverkezve, hogy azzal egy földrészt ki lehetett volna irtani, ennek ellenére a csúnyabácsikat végülis Jake és az asszonya intézték el édes kettesben a végén. A számat akkor tátottam el, amikor a kék óriások fából és háncsból épült kunyhóiban számítógépek működtek. A Pandorán. Hát… elég erős lehetett a wifi, nem igaz? 😛 Meg az áramot is csak úgy nyerték a semmiből, végülis ha világítós növények lehetnek, akkor biztos áramot is termelt valami. Nos, akkor ezeket a baromság-hegyeket képzeld el három órán keresztül. Ha véletlen egyedül vagyok, tuti, hogy a felénél kijövök, szerintem a barinőmet is rá tudtam volna venni erre, de a lánykám szemmel láthatólag izgatottan követte az eseményeket – annyira várta már ezt a filmet, hogy nem tudott csalódni. 🙂

***

Sajnos anyu is lebetegedett, úgyhogy alakul a karácsony. 😛 Péntektől nyomja az ágyat, szerencsére nem lett nagyon lázas, 38 alatt maradtak az értékei, és ma már semmi nem volt, ennek ellenére szédeleg meg gyenge mint a harmat. Jah, 83 évesen vírusfertőzés, nem is fog elmúlni két nap alatt. Amúgy lehet, hogy most kikaptuk a covidot (eddig megúsztuk), de nem tesztelünk, mert minek? Majd elmúlik, és amíg rosszul voltam, én sem érintkeztem senkivel – ezt egy sima influenza, sőt, egy sima nátha esetén is így teszem, szóval nincs felfedezve a spanyolviasz. Mivel a körzeti orvosuk már szabin van, riasztottam a rokont, aki felírt egy antibiotikumot, ami összesen három tabletta, hát, nem gyógyult meg tőle, de szerintem azért még rosszabb lett volna, ha ez sincs. Ma épp a hajamat téptem, mert reggel még nagyon vacakul volt, eset meg hívom, és meséli, hogy hááááát, milyen sokáig tartott neki, hogy felmosott. De már “muszáj” volt. Ezt úgy képzeld, hogy fullra van pakolva a konyha-étkező-előszoba bútorral és szőnyeggel, tehát mindent el kellett tolni és fel kellett szedni, hogy ezt a kis eksönt végre tudja hajtani. És persze nem szól, hiába kérdezem, hogy mit segítsek. Agyam eldobom, esküszöm. Persze ez egyrészt jó, mert annyira akkor nem lehet rosszul, ha felmos, ugyanakkor néha már azt gondolom, a demenciának ez is bizonyos válfaja lehet, hogy annyira felelőtlen ezekben a dolgokban, és képtelen vigyázni magára és letenni a munkát legalább 4-5 napra, hogy utána karácsonyra rendben legyen. Qrva felmosás, baromi fontos volt!!! Nálam sincs felmosva egy hete, aztán szarom is le, mostmár nem is lesz, csak karácsony előtt, mert a kutya úgyis összejárja egy nap alatt. Betegen én is csak a minimumot csináltam (például kettő darab karácsonyfát cipeltem haza, lásd előző postot… 😀 ), dehát azért én még nem vagyok 83 éves, úgyhogy én simán lehetek könnyelmű. 🙂

Írtam egy kis listát a heti teendőkről, napokra lebontva. Holnap például ugyanezzel a barátnőmmel kávézgatunk egy kicsit a Puntóban, hogy elmesélje végre a szingapúri élményeit. Pedig ugye fel is moshatnék. 😀 Na, viccet félretéve: holnap délelőtt fözök anyunak, átviszem a kaját, aztán kávézás, estefelé kutyafürdetés. Szerdán megyek a Metróba pulykáért és még az utolsó beszerezni valókért. Megcsinálom a beigli tésztát és a tölteléket. Csütörtökön sütök, beigli, zserbó, sós. Pénteken lepárolom a pulykát, elkészítem a krumplisalátát, aztán átmegyek a lányomhoz, ahol feldíszítjük a fát, és elvonulunk a kedvenc csárdánkba halászlét enni. Szombat reggel gyorsan hazajövünk Érdről, elkezdem sütni a pulykát, feldíszítjük a fát itthon is, még egy utolsó porszívózás. 4 óra körül szoktunk enni, addig még összedobok valami kis előételt és egy fetás polentát. Mindezek között pedig ezekben a napokban tervszerűtlenül még ágyat húzok, fürdőszobát takarítok, felmosom a teraszt is, és teszek-veszek, amit kell. Ajándékok megvannak, amit kellett, be is csomagoltam. Az Exem megfőzi a töltött káposztát. És ennyi. 🙂

Mondjak valamit? Várom, hogy túl legyünk rajta. Ilyen idős szülőkkel évek óta megfordul a fejemben, hogy csak ne ez alatt a három nap alatt kelljen mentőt hívni, vagy megoldani egyéb nehéz helyzeteket. Az idén már reszketek attól is, hogy ha ez mégis bekövetkezik (nem csak karácsonykor), hova fognak kerülni, megkapják-e a szükséges ellátást? Egy ismerős az intenzívre került kórházi fertőzés miatt, pedig csak egy ortopédiai műtétre ment be. A rokon orvos meséli, hogy a Tétényiben nincs fájdalomcsillapító, nincs kötszer…. konkrétan semmi nincs. És akkor ne fossak a karácsonytól, hogy itt maradunk ellátatlanul. A háziorvos is múlt csütörtökön vette a kalapját és elköszönt (miután a csóringer anyámtól azért zsebre vágta a borítékot, hiába ütközik immár törvénybe is), hogy akkor ő most szabin lesz januárig. Mert megteheti. Persze biztos van aki helyettesíti, no, pont egy ilyen tömegjelenet hiányzik a rendelőben valakinek, aki 83 éves és megbetegszik.

Aztán elmúlik a karácsony, és jön a szilveszter, ami évek óta a kiskutyámról szól, aki az első pukkanásnál délután 6-kor elkezd reszketni, és kb. éjjel 2-ig azzal telik az idő, hogy őt nyugtatgatom, nehogy valami baja legyen, annyira fél a petárdáktól és a tüzijátéktól (és a dörgéstől és már a sima esőtől is – a büdös dög. 🙂 ).

No, hát eléggé igyekeztem az idén (is), hogy megtaláljuk egymást a karácsony szellemével, de most, hogy anyu megint beteg lett (nem ez az első év, hogy pont ilyenkor), mostmár megint csak abban bízom, hogy valahogy átvészeljük. És ez nem egy kellemes attitüd. És ezért nagyon utálom magamat, az életet, a nagy manitut, hogy elromlott ez az ünnep, amit pedig annyira szerettem. Majd úgy teszek, ahogy eddig is: megpróbálok meghitt pillanatokat gyűjteni. Csak lesz néhány. Vagy mondjuk iszogatok egy kicsit… amit nem szoktam, de meg kell mondjam, két tequila azért lelazít. Bár mostanában már azt a keveset se merem meginni, amit eddig, mert mi van, ha jön egy telefon és autóba kell ülni….? Ehhh…. napról napra kell élni megint, és örülni esténként, ha nem történt semmi baj.