Legyen terv

A húsvéti asztalnál a sonka fölött mindenkinek a szíves tudomására hoztam a családból, hogy május 4-én Velencébe repülök, és majd 9-én jövök haza. Intézze úgy mindenki a kívánságait, hogy legyen öt szabad napom. Szerintem nem kérek sokat ennyi hónap után. A fiammal megbeszéltem, hogy kivesz szabit erre az időre (még a tavalyiból is rendelkezésére áll…

Fine dining

Van Burano mellett egy kisebb sziget, Mazzorbonak hívják, tavaly végre átmentem (eddig valahogy kimaradt), és végig sétáltam az egyetlen rakpartján. Ebédelni beültem egy Venissa nevű helyre, ami egy meglepő szőlőskert ott a lagúna közepén, a tőkék között egy nyolcszáz éves harangtorony emelkedik az ég felé, a kert egyik sarkában fűszernövények burjánzanak. A boraik különleges ízét…

Másképp

Amiről most írok, azzal biztosan lehetne vitatkozni. Nem jártam Itália minden szegletében, minden falvában, nyilván vannak települések vagy egész régiók, ahol másképp mennek a dolgok. De! Azért elég sok helyen megfordultam, és az olaszoknál egyszerűen elképzelhetetlen az, hogy egy ikonikus vidéken ipari telepet létesítsenek, hogy a toszkán dombok közé gabonatároló hengereket, vagy raktárként (vagy még…

Valami új…

Áprilistól belépőt kell fizetni Velencében, naptáron mutatják, hogy mely napokon, az én öt napomból is egy hétvége beleesik. Sok kivétel van, dolgozók, tanulók, orvosi kezelésre érkezők, és természetesen az ott lakók, rokonok, stb… Szerencsére azok is mentességet élveznek, akik az önkormányzat területén szállnak meg, tehát én is. Bár simán kifizettem volna azt az 5 eurót,…

Venezia

Ez az én városom. Nem azért, mert lakói közé tartozom, még csak nem is azért, mert előző életeim valamelyikében éltem ott: pedig ki tudja…, talán a legjobb spanom Casanova volt, egyszer dogaressa is voltam, Tiepolo festette ki a palotámat, Peggynél ittam a reggeli kávét vagy éppen a szakadozott ruhámban, mezítlábasan halat árultam a piacon. Nem…

Írókról és rólam

“Íróember nem felejti el, mikor kapott először fizetséget vagy dicséretet egy történetért. Sosem felejti el, mikor érezte először a hiúság édes mérgét a vérében, éshitte el, hogy ha tehetségtelensége rejtve marad, az irodalom ábrándja majd fedeletád a feje fölé, és meleg vacsorát a nap végén, de legfőképp azt, amire elsősorbanvágyik: hogy a neve nyomtatásban szerepelhet…

Jó napok májusban

Ami a jó dolgokat illeti, a szokásos módon voltam Velencében májusban hat napot. A különleges az volt benne, hogy a szállás Torcellón volt, az utolsó pillanatban találtam a neten ezt a lehetőséget, ezért lemondtam az eredeti foglalást két nappal indulás előtt – szerencsére nem vontak le semennyit büntiből a kártyámról, pedig már túl voltam az…

Tükörben

Ezeket a fotóimat nem mindenki érti, van akit kifejezetten idegesít, mert nem tudja értelmezni, mi van rajta. Tudod, az a típusú ember, akinél a fénykép az, ha állsz a nevezetesség előtt és mosolyogsz. 🙂 Oké, nem bántom, én is csinálok ilyeneket, nincs ezzel gond. A velencei tükröződős képekhez kell egy kis fantázia, bár szerintem semmi…

Napi morzsák

Voltunk Jutkával egy Garda tóról szóló előadáson az Eötvös10-ben. Harmath Veronika kint élő idegenvezető, akivel FB-on már “ismertük” egymást, most találkoztunk először személyesen. Fura egyébként ez, mert én nem igazán vagyok képes az emberek arcába mászni, ezért amikor megérkeztünk, nem is mentem oda hozzá, és mivel én alig rakok fel a netre magamról képet, persze…

Tervek ON

Mondtam én, hogy kell egy projekt… vagy hogy VALAMI történjen – és erre az utazás a legtutibb megoldás. 🙂 Nézem hetek óta Velencét, hogy az éves feltöltődésem meglegyen, de olyan árak voltak, hogy a repülés költségeitől és a szállodaáraktól külön-külön is dobtam egy hátast. Már kezdtem lemondani az egészről, mert irreális összeget nem tudok kifizetni….

Semmise

Benéztem a vázlatok közé eltett bejegyzésekhez, volt ott négy vagy öt írás. Egyik egész jól indult, de már fogalmam sincs, hova akartam a témával kapcsolatban kilyukadni. 🙂 A többi pedig azonnal ment a kukába. Néhány hónappal ezelőtt leírt dolgok, történések, rágódások, és ma már olyanok, mintha nem is én írtam volna… qrvára nem érdekelnek már…

Búcsú a várostól – vagy mégsem?

Általában ilyenkor év vége táján már kezdem érezni a bizsergést a tagjaimban, hogy akkor hogy is lesz jövőre Velence… mikor, kivel, miből… Nos, most is már éreztem a csontjaimban a boogie-t, aztán tegnap késő este rákerestem a szállásokra és a repülőjegyre úgy április magasságában, vaporetto-bérlet, minimálkaja… és összeadva az jött ki, hogy úgy háromszázezer forint…

Rövid hírek

Meghozták tegnap este a fabrikettet, egyelőre kint van az udvaron raklapon, most gondolkozom, hova a bánatba’ tudnám tenni… Oké, valójában már azóta gondolkozom rajta, mióta megrendeltem, de még mindig várom, hogy jöjjön az ihlet a megoldásra. 😛 Terasz fala mellé? Garázsba? De akkor az egyik polcomat a vackaimmal át kell vinni a kisszobába az ajtó…

Velence

Kicsit elmélkedtem az elmúlt húsz éven. Meglepő, nem? Sosenemis szoktam ilyet csinálni. 😛 😀 😀 Oké, ez most jó elmélkedés volt, nem az a fajta önmarcang, amit általában el szoktam követni. 2006-ban kezdődött, amikor a családi nyaralásról meglógtam egy napra, és bementem egyedül Velencébe. Nálunk nem igazán volt divat, hogy csak úgy otthagyom a gyerekeket…

Itthon és otthon

Uh…, tényleg nem vagyok normális ezekkel a kézműves tevékenységekkel. Annyira belebolondultam ebbe a gyémántszemes kirakózásba, hogy napok óta az összes szabad órámban ezzel foglalkozom – amiből azért jó pár van egy nap. Olyan mértékben haladok ezzel a képpel, hogy az már tényleg nem túlságosan ésszerű, és semmi szükség nincs a sietségre. De mindig ez van,…

Ismét fotókról

Pár éve még olyan egyszerű volt amatőr módon fotózni: vettél egy jobb gépecskét (úgy százezer körül), aztán kattintgattál – és jó lett. Persze sok fotóval elégedetlen voltam akkoriban is, mert messzire azért nem lehetett tökéletes képeket készíteni ezekkel a masinákkal, így aztán a toszkán táj soha nem lett olyan a képeken, mint amilyennek elképzeltem, illetve…

Bari és egyebek

Most úgy pletykálnék egy kicsit… mert olyan furák az emberek. De megfogadtam, hogy nem teszem. 😛 Pedig érdekes figyelni, ahogy csörtetnek, ahogy ügyeskednek, ahogy érdekből tesznek ezt-azt…, mintha kialakult tervük lenne, hogy ha én így lépek és úgy vagyok kedves, akkor ő erre majd azt lépi… és mivel mindenki manipulálható, így is lesz. Vajon ha…

Így nem láttam Angliát

Érdekes visszanézni az utazási szokásaimra és vágyaimra. Mintha az életkorral együtt alakulnának, alkalmazkodnának. A dolgok változnak. Én is változom. Fiatalabb koromban szinte kizárólag a mediterrán térségbe vágytam, és bár érdekeltek mindig a városok is, ugyanolyan fontos volt, hogy kint heverhessek néhány napot a tengerparton, ahol a lehető legbarnább színt gyűjtöm be, amire csak képes vagyok….

A felszálló ág felé lassan haladva

Kaptam egy Modernát harmadiknak, azt hittem, meghalok… Miközben szombaton egész nap 39 közeli lázzal feküdtem, vadul fogadkoztam, hogy nincs az az Olaszország, amiért én ezt még egyszer végigcsinálom, ez volt az utolsó, ott rohadjon meg az egész szabályrendszer, ha újabb oltás kell, jövőre nem megyek tovább a falum határánál… Aztán amikor lement a lázam néhány…

Visszakapni az életemet

A ma reggeli nyűgös (hisztis? 😛 ) post után az történt, hogy megdobott a Ryanair egy 24 órás akciós ajánlattal – a jól ismert szokás szerint, több ország, több város pár ezer forintért. Ez jó trükkjük egyébként, mert ezekre a helyekre a repjegyek máskor is csak pár ezer forinttal drágábbak, de hogyha odaírják, hogy csak…

Rejtekben

Van egy titkos vágyam. No nem… nem olyan. 😀 Szeretnék egyszer a velencei karneválon tetőtől talpig beöltözni, úgy, hogy tényleg ne ismerjen fel senki, így vonulnék le és fel egész nap az utcán és a tereken, fotóztatnám magam mindenkivel, aki csak szeretné. Civil életemben lámpalázas vagyok a nyilvános megmozdulásoktól, egyáltalán nem vagyok fotogén, úgyhogy rühellem,…

Amikor a kultúrsznob utazik

Az ismert író néhány éve Todiba költözött, egy olyan épületbe, ahonnan kb. a világ végéig el lehet látni (a képet tőle loptam), onnan hergeli a népet naponta a kilátás fotózgatásával. 😀 Oké, ilyen kis pikirt vagyok ma reggel, szétvet az irigység, hogy valakinek van lehetősége Umbriában élni, mikor én itt Páty-alsón fogom eltölteni öreg napjaimat….

Hát így van ezzzz….!

Néha belémbújik a kisördög, és teszek egy kísérletet. Az olaszországos csoportomba feltettem tegnap a fekete-fehér fotót. 1947-ben kattintotta Clifford Coffin, és szerintem zseniálisan elkapott pillanat, ahogy az alak a pallón épp a szirtek között sétál át a régi típusú hajóra, és egyébként is… egy letűnt kor megörökített pillanata, a gigaturizmus előtti boldog békeidők. Valószínűleg halászni…

Note: olvasd újra! :-)

A kertben előrehaladt a munka. Mastro Nicola a kerengő falának ledöntésénél még egy emberi fejet talált, Baldassare pedig római pénzekkel teli agyagkorsóra bukkant a korai burgonyaszüretnél. A vén Pacciale, aki fölásta a Damecutában levő szőlőmet, titokzatos arccal félrehívott. Miután meggyőződött róla, hogy senki sem hall minket, zsebéből összetört agyagpipát húzott elő. Egészen feketére volt füs­tölve….