Velence

Kicsit elmélkedtem az elmúlt húsz éven. Meglepő, nem? Sosenemis szoktam ilyet csinálni. 😛 😀 😀 Oké, ez most jó elmélkedés volt, nem az a fajta önmarcang, amit általában el szoktam követni. 2006-ban kezdődött, amikor a családi nyaralásról meglógtam egy napra, és bementem egyedül Velencébe. Nálunk nem igazán volt divat, hogy csak úgy otthagyom a gyerekeket az apjukkal, bár volt egy időszak, amikor ezt kéthetente megtettem, aztán egy másik időszak, amikor az Őrségbe jártam rendszeresen – de ez két másik történet. Külföldre azért nem szaladgáltam ki egyedül. Szóval azon a nyáron egy szép napon felültem reggel a 9 órás hajóra, és háromnegyed óra alatt bent voltam a városban. Akkor eltelt úgy hat-hét óra, hogy kb. azt sem tudtam hol vagyok… legalábbis képletesen szólva. Elképesztő szabadság-érzet fogott el, hogy nem kell senkihez alkalmazkodni, és azt csinálhatok, amit akarok a kedvenc városomban. Végem volt. Azon a nyáron vettük meg az óbudai házat, a barátnőm segített takarítani, és amikor a jól végzett munka után este leültünk a terasz lépcsőjére egy pohár borral, akkor elárultam neki a Nagy Titkomat: én, egyedül, Velencében. Á, ugyan… biztos nem jön össze. Hogy is lehetne elmennem egy hétre? Pénz, család, kutya, háztartás… De addigra már a vezérhangyám elindult, összegyűjtöttem a bátorságot (valójában csak ez kellett hozzá), és kiléptem a komfortzónámból, a kötelességeimből, ezek után minden évben egyetlen hétre. Ezen alkalmak előtt is sokat jártam már a lagúnák városában, és azokról az utazásokról is őrzök szép emlékeket, de az igazi varázslat 2006-tól indult. Az utak általában egy hetesek voltak, néha rövidebb. Nem tudom, hogy jutott eszembe ma ez az összegzés, igazából csak magamnak szól, mert valahogy… jó ránézni a kis listára, jó tudatában lenni annak, mennyi apró részből épült fel az én Velence-mániám, mennyi tapasztalat, megszerzett tudás és érdeklődés van ezek mögött a számok mögött. Ja, tudom már….! Onnan jött az egész, hogy van egy kis Velencében vett, keményfedelű füzetkém, afféle nyomtatott utazási napló, amibe én nem írtam, hanem beleragasztgattam egy csomó belépőjegyet, szállodaszámlát, éttermi blokkot, lepréselt növénykét, és nem csak Velencéből, hanem egész Olaszországból. Persze ez csak töredéke az összes vicik-vacaknak, amit elhoztam emlékbe. Évek óta nem volt a kezemben a kis könyv, de most végiglapozgattam, elolvastam az olaszul írt, utazással kapcsolatos idézeteket nagy emberek tollából, és újra azt éreztem, minden fillér megérte, amit csavargásra költöttem. ❤ A felsorolást ki lehetne bővíteni teljes Olaszországra (akkor nagyon hosszú lenne 😀 ), talán majd egyszer összeszedem szép sorban, merre jártam 38 év alatt. 🙂 Az idei képekből válogattam most, bőségesebben, mint ebben a blogban szoktam.

1985-től 2005-ig családdal két-három évente egy nap, egy hét, csak átutazás, mindig szárazföldi szállással, nyaralás, vagy kisebb-nagyob körút részeként.

2006, egy nap egyedül

2007 (a “bent alvás” és a bűvölet kezdete), egy barátnő, Hotel al Vagon

2008, három útitárs, Hotel al Vagon

2009, egy barátnő, Hotel al Vagon

2010, két barátnő, Camping Ca’Savio

2011, családdal, korábbi bokatörés miatt csak egy nap, Cavallinoból

2012, egy barátnő, egy hét Umbria után két nap

2013, EGYEDÜL, Domus Ciliota,

2014, EGYEDÜL, Casa Sant’Andrea (az öt napból egy Galla Ágival)

2015, két barátnővel, Palazzo Rosa

2016 január, barátnővel, Hotel Canal Walter

2016, családdal egy nap Cavallinoból