Mathew Perry kapcsán kiderült, hogy sokan nem szerették a Jóbarátok sorozatot, például a barátnőm sem volt oda érte, de volt aki egyenesen “viszketett tőle”. Nyilván ez a kisebbség, mert tényleg egy nagyon sikeres sorozatról van szó, és nincs is azzal baj, ha valaki másképp gondolja. Néha vannak a FB-on olyan cikkek könyves/filmes oldalakon, amikben megkérdezik, hogy neked mi nem tetszett, ami pedig mindenki másnak igen… És tényleg vannak érdekes dolgok, ezek a végén mindig jó hangulatú kommentfolyamok lesznek, mert az emberek kvázi megnyugtatják egymást, hogy nem ők egyedül ufók, akik nem tudták megnézni vagy elolvasni ezt meg azt. Én pl. az Üvegtigristől kapok hidegrázást, bár igazából meg sem néztem, mert többszöri kísérlet ellenére sem jutottam soha túl az első harmadán. Könyvben pedig hirtelen a 22-es csapdája jut eszembe, ami ifjú és bohó koromban kultuszkönyv volt, amit szeretni “kellett”… Aztán egyszer beszélgettünk ilyesmiről a férjem egyik orvos barátjával, aki mondta, hogy ki nem állhatja Heller írását. És akkor nagyon felbátorodtam, mert Gyuri nemcsak orvos volt, hanem igazán művelt ember is, hogy ha neki is ez a véleménye, akkor talán nincs is akkora baj velem. És főleg, hogy merjem kimondani, ha valami nem tetszik, mert attól még nem fogok butának látszani (vagy aki annak gondol, az legyen az ő baja). Egyébként gondold el, mennyit változott a világ, hogy régen azért ezekkel a véleményekkel csínján bántunk, most meg kb. BÁRMIT bátran felvállalunk, odamondunk, bele a másik arcának a közepébe, minden körültekintés nélkül…, írunk könyvekről, filmekről, amiket talán meg sem értettünk, de persze véleményünk az van róla.
Na, amit írni akartam, hogy valahol volt egy hosszabb cikk is a Jóbarátokról, aminek kb. az volt a lényege, hogy milyen szar sorozat volt. És az okos szerző (a forrást sajnos nem jegyeztem meg) persze felsorolásban meg is indokolta, hogy milyen hiányosságai voltak a mozinak, természetesen belekeverte kötelező jelleggel a “másságot”, hogy ezzel a témakezeléssel sem volt rendben valami … Képesek voltak előszedni azt a milliomodrendű szálat a sztoriban, hogy Chandler anyja férfiruhában járt, és ez nem tetszett a “gyereknek”… Vagy éppen fordítva volt? Óóóó, igen, az apja kezdett nőként élni, a szerepet a Kathleen Turner játszotta el zseniálisan, mindössze néhányszor került elő ennyi évad alatt. Ezen kívül mindent írtak a cikkben: gyenge és erőltetett poénok, megfagyott, változásra képtelen karakterek… nem is sorolom a sok marhaságot. Egyébként az illető ha nem nézte, akkor honnan tudta, hogy 9 évadon keresztül mi történt? 😛
Nem lehetne csak úgy NÉZNI valamit? Ha van poén, akkor nevetni rajta, ha nem érdekel, kikapcsolni a tévét? Csak lazán. Nem óriási feneket keríteni köré és megideologizálni, hogy neked, egyszemélyben miért nem tetszett, amikor pedig a fél világnak igen. Én annyit nevettem rajta, és még mindig nevetek, ha véletlenül oda kapcsolok, ahol éppen adják. Nem akarom tudni, hogy mik voltak a hibái, ha voltak egyáltalán! Gondolom sokaknak a Két pasi meg egy kicsi is ugyanez a kategória, pedig az a sorozat “alap”. Ez a sok duma állandóan….! Az agyamra megy! És olyan idióta is van, aki még hosszú blogbejegyzéseket is ír erről! Na most mondd meg…! 😀 😀
Az álmodó naplója 