Imádom a fotókat, és bár én is próbálkozom, nyilván nem tudok olyan fényképeket készíteni, mint a fotóművészek. Bár – jöjjön a szerénytelenség! 🙂 -, abban biztos vagyok, hogy a szemem megvan hozzá, kellett volna még tanulni a beállításról (mármint nem a műtermiről, hanem hogy a szabadban hogy lehet a kompozíciót minél jobban megfogni), és természetesen nem ártott volna a technikai tudás sem – és egy sok-sok százezer forintos gép sem, amit soha nem lett volna lehetőségem megvásárolni. Azért a múlt idő, mert ez a tanulás már biztos kimarad az életemből, de azért nagy örömmel készítek fényképeket, és néha még egész jól is sikerülnek.
Viszont rohadtul kritikus vagyok. Meglepő, nem? Aki már három postot elolvasott ebből a blogból, az sátánian felkacag ebben a pillanatban, hogy “nemmondod baszki….!” – és hát így van, elismerem, én vagyok az, aki mindenhez IS ért. 😀 😀 Viccet félretéve, azért ahhoz nem kell egy Korniss Péternek lenni, hogy valaki meglássa, ezen a fotón a menyasszony pont úgy néz ki, mint aki a sunciját vakarja meg éppen. Oké, egy rosszul elkapott pillanat, de ezt felteszik a Párisi-udvar honlapjára, mint ajánlatot, hogy lehet menni oda fotózkodni. Hát öcsém… ha én fotós lennék, ez a kép már eleve a kukában landolt volna, nemhogy még mutogassam. Nem beszélve arról, hogy a háttérben a csodás épületrészek életlenek, a ronda szürke székek viszont teljesen élesen látszanak, a kép jobb oldalát pedig direkt feldobják azok a csini kis pálcák, amik a napellenzőt tartják. A háttér túlexponált, a menyasszonyon pedig valami homály ül. Szóval ez egy szar kép és ennyi.
Egyébként olvastam egy képzőművészettel foglalkozó könyvben egy zseniális mondatot, mely szerint a fotózás lényege: megtalálni a világban egy képet, ami már eleve megkomponáltan létezik. És tényleg. A világ annyira csodás, legyen az itt kint a kertem, vagy Capri szigete, hogy csak észre kell venni azokat a kis négyszögeket az összképből, amiket érdemes kiemelni. Hát ezt a hülye is meg tudja csinálni, nem? 😀
A kiemelt kép az, ahol nálam a fotó kezdődik. Sajnos az alkotóját nem jegyeztem fel.
Az álmodó naplója 