Venezia

Amikor az ősszel EZ történt, akkor megfogadtam, hogy soha többet nem veszek előre repülőjegyet. Nos, az elmúlt másfél órát keresgéléssel, tervezgetéssel töltöttem, találtam is májusra jegyet oda-vissza 13 ezerért. Csábító. Annyira csábító, hogy el is csábultam… de végül amiatt telt el ennyi idő, mert valamiért nem tudtam a jegyet kifizetni, vagy a nevemet nem vette be (pedig már fiókom van a Ryanair-nél, tehát elvileg magától is kiírja), vagy a kártyaszám nem tetszett neki. Pedig már a szállást is kinéztem hozzá, ugyanabban a szállodában, ahol az utóbbi két alkalommal is voltam – még mindig a legolcsóbb, de jó helyen van, tiszta, és reggelit is adnak ezért a csekély árért. Itt volt egyébként az egyik legjobb hetem, mert csatornára néző szobám volt, és azt imádtam… A következő évben már a kertre nézett egy másik szoba, de azért az is jó volt.

Szóval nem sikerült. Basszus, inkább olvastam volna a krimimet. 😦 Ha nem alszom ki a hülyeséget, akkor holnap majd újra megpróbálom. Igen… ki tudja, mi lesz májusig. Lehet, megint elvesztem a 13 ezret. De ha várok, nagyon drága lesz a repülőjegy. Busszal nem megyek ki, mert rémes élményeim voltak vele már az utóbbi időben, és bár nem vagyok hisztis a covid miatt, azért nem szívesen vagyok összezárva 14 órán keresztül egy busznyi horkoló, köhögő, harákoló emberrel. Ez már covid nélkül is az agyamra ment. Mellesleg a buszjegy mindig húszezer körül van, szóval így előre megvéve a repjegy sokkal olcsóbb. Kocsival egyedül nem megyek, és egyébként is, akkor nem tudok a városban aludni. Szóval nem tudom, mi lesz addigra, szülőkkel, családtagokkal, magammal, coviddal… de leszarom. 13 ezret megér, hogy ragaszkodjak a normális élethez.

És hogy mi indított el ma este a lejtőn? Ez a kép. ❤ És nem a karácsonyi girlandtól gerjedtem be, hanem a kövektől és a tégláktól. Imádom. 😀