Semmilyen kapcsolatunk nincs, 9 és fél éve láttam utoljára (de ki számolja? 😀 ), ha nem lenne a FB, kb. azt sem tudnám már, hogy létezik. És Ő biztosan nem tudja, hogy én létezem, bár engem meg lehet találni a neten többféle formában, de ha akkor nem érdekeltem, amikor aktuális volt, miért jutnék egyáltalán eszébe ennyi év után? Nem, nem értékelem alul önmagam (már nem!), egyszerűen ez az igazság, és réges-régen megbékéltem a dologgal. Viszont az, hogy milyen mélyen meg lehet sebezni egy embert, hogy mennyire alá lehet ásni az önbecsülését, néha még mindig bebizonyosodik a számomra. Írom ezt a blogot, a statból látom, hogy alig látogatjátok páran, és ez jól is van így, nem is terjesztem, hogy van egyáltalán blogom. Ő biztos nem olvassa, miért is tenné, nem is akarnám. Ennek ellenére, ha valamit írok… és ő másnap valamit ír a FB oldalára*, valami dorgálót, valami okoskodót, valami hivatásából adódóan iránymutatót, azonnal megszólalnak a fejemben a vészcsengők, hogy csak nem én mondtam megint valamit, amit nem tart helyesnek? Ez a gondolatfoszlány a másodperc tört része alatt alakul ki a fejemben, aztán elkezdek röhögni, hogy nebazzz…..!, nem miattad írta, amit írt, ennyi év után még mindig félsz attól, hogy nem felelsz meg? Hogy az önálló gondolataid, a problémák megközelítése megint nem ütött meg valamiféle mércét? Még akkor is, ha biztos vagy benne, hogy nem követ, nem olvas, hogy fogalma sincs már a létezésedről? ************* Te most érted ezt? Még mindig magamra veszem, amikor pedig 10 éve semmi kapcsolatunk nincsen! És nem, nem azért veszem magamra, mert egész véletlenül “talált süllyedt” a mondanivalója, hanem mert az utolsó közös éveink már másról sem szóltak csak okoskodásról, kioktatásról, amit “nevelésnek” hívtak…, tudod, mikor minden nap szarrá verik a gyereket a saját érdekében…, hogy majd felnőtt korára jobb legyen neki. Hát, nekem kurvára nem lett jobb, csak még tíz év után is egy idegroncs vagyok bizonyos szempontból. Imádtam Őt, de életem egyik legjobb döntése volt az elszakadás. ********** *Hogy honnan tudom, miket ír a FB oldalára? Szerinted? 😀 Jóvan, hát a függőségeinket nehéz letenni, néha ránézek a nyilvános bejegyzéseire (mert csak azokat látom), egyébként már egyáltalán nem is érekel. Ja. 😀 *********** Megírom ezt a postot, visszamegyek a FB-ra, és mi jön ki régi emléknek? A zugligeti templom. Namosmá’ténylegelégvót….! 😀
Az álmodó naplója 