Hétköznap

Tegnap megvettem Stanley Tucci könyvét, ami szakácskönyv, útleírás, családtörténet és minden IS… Olasz emberek, olasz receptek, családi sztorik, New York… imádom. Elmentünk a gyerekkel a Szigethalmi Családi Vadasparkba, azután hazafelé bekanyarodtam itt a közelünkben a Peca-tóhoz (útba esik), leültem az egyik stégre és olvastam egy órát. Ezt a kis vargabetűt most gyakran meg fogom tenni, szeretek vízparton ücsörögni, és ezért nem kell sehová külön elmenni, jövet-menet belefér egy-egy óra.

A vadaspark nagyon kedves kis hely, valójában nem is olyan kicsi ahhoz képest, hogy egy család üzemelteti, fantasztikus tisztaság van az állatok körül, valahogy látszik az a szeretet és törődés, ahogyan gondozzák a helyet. A belépőjegy borsos (2200) Ft, de tőlük nem sajnálom.

Egyébként az utóbbi években ahányszor hétköznap jövök-megyek, akár távolabb, akár csak itt a környéken a kedvenc helyeimen, mindig eszembe jut, hogy mások az én koromban ilyenkor még dolgoznak egy íróasztalnál, fújja rájuk a klíma a hideget egész nap, vagy rosszabb esetben akár egy forró konyhán vagy valami más üzemben teszik a dolgukat azért a kis pénzért. Aztán amikor hétvégén kiszabadulnának, akkor törődni kell a lakással, a családdal…, ha ez megvolt, elmennek valami helyre, ami tele van ugyanúgy hétvégére kiszabadult másik családokkal, sivítozó kölykökkel, hangoskodó apukákkal és autókkal teli parkolókkal. Mi meg szépen besétáltunk a vadasparkba iskolaidőben délelőtt, és voltunk ott összesen vagy húszan. Szóval tudom én ám, hogy qrva jó dolgom van. 😛 De meg is érdemlem, mert amikor kellett, én is tettem a dolgomat – és most is megteszem, amit kell, de ez már egész más, mint dolgozni járni. Ez most az indián nyár. 🙂