Lábnyomok

Ma az a kérdés merült fel egy könyv kapcsán, mint tehetsz TE, az egyén, hogy a világban visszaforduljanak a rosszfelé tartó folyamatok, legyenek ezek politikai, ökológiai, vallási, akármilyen problémák. Mit tehetek én? Semmit. Nevetségesnek tartom, hogy ne egyek húst, mert a tehenek finganak, meg hogy gyűjtsem szelektíven a hulladékot, jógázzak, meditáljak, vonuljak ki a természetbe és nézzem a felhőket, elhitetve magammal, hogy minden rendben van. És ezt sugározzam kifelé, mint egy atomerőmű, “megfertőzve” a pozitív gondolatokkal a környezetemben élőket is. Megpróbáltam, nem jött be. Én ehhez nem értek. Egy buta, átlagos polgár vagyok, aki évtizedekig abban a tudatban élt, hogy vannak a világban okosok, akik majd elmennek politikusnak, szakértőnek, vagy akár papnak, és ők majd megmondják a tutit, és jobbá teszik a világot az intézkedéseikkel. Mert ők ezt tanulták, ezért vannak, erre alkalmasak, ezért választották, bízták meg őket, ezért kapják a fizetést. Mint ahogy az asztalos megcsinálja a törött széklábat, a politikus, a gazdasági szakember majd helyrehozza a törött mezőgazdaságot, az ipart, az oktatást, az egészségügyet. Mi a f* közöm van nekem ehhez? Fizetek, fizetünk évtizedek óta, oké, ez az állampolgári kötelességünk, amit azért teszünk, hogy fent említett okosak majd ezt az ország hasznára fordítsák. Ehelyett két repülővel mennek Amerikába baszki. ********** Végtelenül elfáradtam. És nem, nem veszem még a vállamra azt is, hogy nekem kell megjavítani a világot. Én, a kis senki azért vagyok, hogy ellássam a családomat, hogy tisztán tartsam a környezetemet, szeressem és segítsem a barátaimat, műveljem a kertemet, gondozzam a kutyámat, végezzem az aktuális munkámat. Nem hordom ki a határba a szemetet, nem pazarlok az élelmiszerrel, nem égetem feleslegesen a lámpákat, igyekszem minél kisebb lábnyomot hagyni magam után. Ezt minden normális ember így csinálja. Oké, gondolom az ilyen könyvek annak íródtak, aki simán kivágja az autógumit a határba, aki lecseréli háromévente a bútorait, csak mert más színre van gusztusa, dobálja a szemétbe a telefonját, a laptopját, csak mert újat kell venni, ami tud három olyan új dolgot, amit egyébként soha nem fog használni, de azért KELL!! Ezeknek a fejét kellene lecserélni, nem könyvet írni, amit ők aztán biztos soha a kezükbe nem vesznek. Vagy túl pesszimista vagyok? Lehet, hogy mégis megakad az ilyennek a szeme egy-egy ilyen beszélgetésen, és legközelebb azt mondja, ehhhh…, most nem cserélem le a kétéves telómat, hiszen semmi baja, várok még legalább újabb két-három évet. Hát… a remény hal meg utoljára. 😛 ******** Apropó, remény! Nagyon érdekes podcast készült egy házaspárral, akik leköltöztek vidékre, a Remény farmot vezetik, és mindent megtanultak arról, ami ahhoz a bizonyos régi fajta mezőgazdasági tevékenységhez szükséges. ( Hallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=WF2QyP2pnlk&ab_channel=Palik%C3%A9kVil%C3%A1gabyManna ) Nagyszerűek és követendőek, de az még az én idealizmusomat is kikezdi, hogy akkor most mindenki költözzön le vidékre, és termelje meg a betevőt természetes módszerekkel. De nem is ez a lényeg… Hanem hogy ne idióták kerüljenek vezető tisztségbe, hanem olyanok, akik ÉRTENEK a dolgokhoz, és ha már értenek, igyekezzenek a tudásukat kamatoztatni, és megváltoztatni néhány évtized alatt ennek a kis országnak például a mezőgazdaságát. Mert ha két ilyen helyes fiatal tudja a titkot, akkor a szakember miért nem??? Ehelyett mi történik? Csak felveszik a milliós tiszteletdíjukat, a termőföldeken meg ipari létesítmények épülnek – és ezt hagyják. Akkor mi a szarról beszélünk? Hiába megy le néhány lelkes fiatal házaspár vidékre, és teremtik meg néhány hektáron a saját kis működő gazdaságikat, ebből nekik lesz jó, meg annak a néhány embernek, aki majd rendel tőlük élelmiszert (tízmillióhoz képest néhány). De mi, a városlakó átlag ugyanúgy az ehetetlen mocskot fogjuk megkapni a boltban, mint eddig. Mert a változás nem központi. A barátnőmtől kaptam két kg lisztet a Szabó malomból, olyan kalácsot sütöttem belőle, hogy életemben nem ettem ilyen finomat… Aham…, csak éppen egy kiló Szabó-liszt nyolcszáz forint. Szerinted hol tudja ezt az átlagember megengedni magának? De baszki, az ÖSSZES lisztet ilyen minőségben kellene gyártani!!!! Felül bemegy a mag, alul kijön a liszt, és ennyi. Ehelyett az összes liszt tele van mindenféle adalékanyaggal, aminek a hozzáadását persze okosan meg tudják magyarázni. Most én mit tehetek ez ellen??? Sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy ezentúl négyszeres áron vegyem a lisztet, ugyanígy az összes többi dolgot, ami a konyhában kell, csak hogy melldöngetve mellé álljak az egészséges termékeknek, és támogassam a malmokat. Szívesen megtenném, de bocsi, nem megy. ********* Ismétlem: az elmúlt öt évben végtelenül elfáradtam. Kilátástalannak érzem a helyzetet minden szempontból ebben az országban, csak nézem kiszolgáltatott állampolgárként, ahogy tönkremegy minden. És unom a dumát, hogy ne vedd meg ezt, meg ne vedd meg azt, mert te is felelős vagy… Nem vagyok! Amíg beletesznek 8 dkg felvágottat egy zsugorfóliás csomagolásba, addig mindig lesz, aki megveszi, amíg a burkolt áremelést úgy érik el, hogy lassan két kanálnyi tejföl és joghurt van egy pohárkában (szerinted ez mennyi hulladékot termel????), amíg azt sulykolják beléd, hogy igyál meg egy nap két-három liter ásványvizet, aztán halomszámra vitesd el a palackokat, amíg még az elporladó kutyaszart is műanyag zacskóba kell felszedni a fűből, különben kiátkoznak a szomszédok.., addig az egyén nem tehet semmit. SEMMIT az égadta világon, ami egyáltalán egy hangyaf*nyit is számítana globális méretekben. 😦