Most valahogy kiüresedtem. Ez a politikai és családi helyzet együtt rendkívüli módon elszívja az energiáimat. Csak teszem gépiesen a dolgom (anyám-apám, kórház, orvos, gyerekem, házam, vásárlás, ügyintézés), horgolok, és közben Mr. Monk-ot nézek a laptopon. Oké, hogy aranyos sorozat, de hidd el, napi három-négy epizód már mentális problémákra utal. Lassan olyan leszek, mint ő. 🙂 Éjfélkor pedig bezuhanok az ágyba és reggel 8-ig alszom, max. egyszer ébredek fel hajnaltájt néhány perce, hogy jéééé…, már világos van? Aztán fordulok a másik oldalamra. El vagyok itthon maradva mindennel, most is már rég füvet kéne nyírnom, nem 9 órakor blogbejegyzést írni. Áll a vasalni való, pedig nem szoktam hagyni, hogy így összejöjjön, a házra is ráférne már a takarítás. De a héten minden napra volt valami feladat, ma is kellene menni anyunak vásárolni, remélem át tudom tenni holnapra, hogy legalább egy nap itthon is legyen valami hasznom. Szerencse az Ex már összeszedte magát a műtét után, így újra ő jár vásárolni, és ő is főz, mert az utóbbi napokban nem sokat voltam itthon kényszerű okokból. Apámról nincs hír, oda is be kéne menni, nem tudom, anyu mikor akar, akkor még ezt is be kell iktatni. Hacsak fel nem hívnak, hogy hozhatjuk haza, mint két hete. Már nincs erőm beszélni róla, illetve erőm lenne, de szándékom nincs, mindjárt bemásolom a FB postot tegnapi dátummal. Reménykedem minden szempontból a változásban. *************** Hétfőn elutazunk Cesky Krumlovba a gyerekkel, de ezt is csak kb. vasárnap este fogom majd elhinni, hogy végre ki tudunk mozdulni valahová. Nem mondanak túlságosan jó időt, de ezt se bánom, csak legyek néhány napig távol az itthoni mókuskeréktől, lássak valami szépet, amit érdemes fotózni, és tudjak úgy ülni egy sörrel valahol, hogy tudom, nincs semmi feladatom. Bár mostanában ugyebár, mióta mobiltelefon van, soha nem vagy szabad. 😛 Szóval mondtam a gyereknek, hogy hozza a horgolótűjét meg a fonalát (most tanulgat horgolni, de még csak a rövidpálcáknál tart 🙂 ), és ha esik, megtanítom nagyinégyzetet horgolni. 🙂 ************* Ha túlélem ezt a nyarat ép ésszel, kimegyek Jesoloba a tengerhez szeptember végén, és három napig fogok ülni a parton. Vagy valahová máshová. Vagy nemtom. Valamiért a hullámzástól, a surrogó hangoktól, az ezerszínű vízfelszíntől és a sós illattól várom a megváltást. Bele vagyok betegedve a vágyakozásba, hogy lássam a tengert. Talán addig még nincs baj, míg képes vagyok vágyakozni és tervezni. (Saját kép, 2018, szeptember vége)
Az álmodó naplója 