Amikor Olaszországba érkeztem, olyan voltam, mint egy kihűlt tűzhely, tele voltam salakkal és szürke hamuval, kiveszett belőlem minden fény és minden melegség. Az emberek elkerültek, mert féltek, hogy megfertőzi őket a belőlem áradó szomorú üresség. Sötét színű ruhákat hordtam, viseltes barna félcipőm fűzője kirojtosodott, kinyúlt pulóverem a térdemet verdeste, őszülő hajamat – ha éppen nem…
Horgolási hullám
A kézműves tevékenység nálam lételem…, nem túlzás azt mondani, hogy nehezebb helyzetekben az tartott életben, hogy alkottam valamit. Talán úgy lenne logikus, hogy amikor a gondok besűrűsödnek, nincs kedved ilyen piszlicsáré munkákhoz, de ez egyéni dolog, én nagyon is jól bele tudok merülni az apró részletekbe – ha rossz kedvem van, akkor azért, ha jó,…
“Kint.”
Barátnőm fia “nyugaton” épít művészi karriert, mert itthon hiába is próbálkozott évtizedekig, épp egy jó iparos szintjére jutott el, aki jó esetben ki tudja fizetni a számláit, de soha, sehol nem vették komolyan, nem kapta meg azokat a lehetőségeket, amik kihasználásával megmutathatta volna, hogy tényleg jobb, mint az átlag. Mára egy nagyon megható üzenetet írt…
Keep smiling
Először elolvasom a kommenteket. Aztán felcseszem az agyam. Mégazután hozzá akarok szólni, mert én is vagyok annyira okos, mint az összes többi. De mielőtt ezt meglépném, eljön az a tiszta pillanat, amikor rájövök, hogy a senkitsenem érdeklő szövegelésemmel csak növelném az oldalnál a kommentek számát, mert igazából ez a célja ezeknek az idióta és fake…
Életek
Nos, ahogy ígértem, akkor most elmesélem, ha több életem lenne, hogyan élném azokat. Ahogy az egyik bejegyzésben is már érintettem, szerintem alapvetően ott dől el minden, hogy család vagy nem család…, és bár a legtöbb nőnek az az alapvetés, hogy akar gyereket, azért lehet olyan csoda is, hogy valaki mégsem. Vagy akar, csak nem sikerül,…
Hova nem utaznék el?
What place in the world do you never want to visit? Why? Itt a wordpress főoldalán ma feltették ezt a kérdést, aki akar, válaszolhat rá bejegyzésben. Én csak gondolkozom. Hova nem mennék? Nem tudom… Egyszerűen nem tudok kihúzni egy országot sem, kivéve nyilván, ahol háború zajlik. Európaiként persze úgy képzelem az utazást a messzibb tájakra,…
Blogni fogsz! :)
Tulajdonképpen néha magam is meglepődöm, mennyire nyíltan írok bizonyos dolgokról ebben a blogban, elég régen vezetek internetes naplókat különböző felületeken, de azért ilyen még nem volt. Több oka lehet ennek. Már “felnőttem”, és nem igazán érdekel, ki mit gondol rólam, ez pedig nagyon felszabadító érzés. Meg aztán az is tény, hogy alig van néhány látogató,…
Ő
Június elején lesz tíz éve, hogy utoljára láttam, de álmomban néha találkozunk, mint ahogy az előző éjszakán is. Megérkezem valahová, amikor meglát, elömlik az öröm az arcán, mosolyog, és nem törődve azzal, ki, mit gondol, elém siet és megölel. Nem “úgy”, ahogy nem lenne helyes…, csak a karjába zár, mint régen látott barátot, nővért, mint…
Munkahelyi történetek
Folytatva az előzőt: korábban értünk oda a dokihoz mint kellett volna, a várakozó helyiségből (direkt nem hívom “teremnek”) készítettem ezt a fotót a szemközti irodaházról. Az én oldalamon legalább volt egy pálma, de odaát csak érthetetlen mennyiségű (mellesleg üres) íróasztal és számítógép egymás szoros közelségében, semmi privát szféra: ott dolgozol, valahol a láthatatlan zónában hagyod…
“A lány a vonaton”
Tegnap az a csoda adódott, hogy tömegközlekedtem! 🙂 Oké, ez most elég nagyképűen hangzik, de az az igazság, hogy innen Páty-alsóról könnyebb eljutni bárhová is kocsival, mint egyéb járművekkel, és még a költségek is vitathatóak, mert drága a távolsági buszjegy, a vonatjegy is, a pesti vonaljegyekről már nem is beszélve. Szóval én autózom. De tegnap…
A helyzetről
Azon röhög ma az internet népe, hogy az Origo mennyire túltolta a mocskolódást. Ez már egyszerűen kontraproduktív, ahogyan egy ideje próbálják Magyar Pétert lehúzni a sárba, ráadásul valami ősprimitív dumával, gúnyolódva, mint az ovisok, szinte látom, ahogy a nyelvüket is nyújtogatják. Nehezen tudom elhinni, hogy újságírók idáig lezüllenek, bármelyik politikai oldalon álljanak is. Sosem olvasok…
Minden van, csak idő nincs elég
Igazából nem tudom a magyarázatát, miért nem tudok úgy belefeledkezni egy könyvbe, mint régebben. Mondhatni, mindig volt épp elég bajom, hogy ne sírjam vissza életemnek különböző, nem létező nyugodt időszakait, de az olvasás tényleg elrepített különböző tájakra, megélhettem vele olyan eseményeket, melyek a valóságban sosem történhettek meg velem. Ismerek olyan felnőttet, többet is, akik annyira…
OUT – lander :-)
Ha véletlen követed ezt a blogot, igazán megérdemlek egy kis virtuális vállveregetést, mert TÉNYLEG el tudtam engedni az outlanderes csoportot, Yvettet, és az egész kuplerájt, amin annyit idegeskedtem régebben. Most rendben, csendben mennek a dolgok, csak néha vagyok jelen (biztos ezért van nyugi 😛 😀 ), felteszek egy-két postot, a döntések nem az enyémek. Ági…
Vallássérültnek lenni
Tetszik a szóalkotás – már ha lehet ilyet mondani ezzel a súlyos témával kapcsolatban. Amikor először megláttam a Kötőszó egyik cikkében, szinte meglepődtem, hogy van ilyen. Hogy sok száz(?) ember él ebben az országban úgy, hogy sérült a lelke pont azok által, akik pedig arra tették fel az életüket, hogy a lelkeken segítsenek. A rossz…
Munch
Ezzel a szóval, fogalommal is megismerkedtünk. Kisebb-nagyobb üzletek, cukrászdák, pékségek bevezették, hogy már rendes áron eladhatatlan termékeket összeválogatnak egy csomagba, és általában 1500 ft körüli összegért eladják a vásárlóknak a zárás előtti időszakban. Tulajdonképpen nem egy rossz ötlet, be is léptem egy ilyen csoportba: jussunk hozzá olcsóbban a a kajához, és főleg mentsük, ami menthető,…
Tulajdonképpen jól mulatunk…! Ja, nem…
Egyik magamnak tett ígéretem, amit nem tudok betartani, az volt, hogy nem politizálok és egyáltalán, nem pofázok semmiről a FB-on. Nem kell. Felteszem a kirándulási képeimet, a virágokat a kertből, az újonnan kötött sálaimat, a kutyámat balról és jobbról, amolyan Alessia-nénis üzemmódban, ez való nekem, öreglányok, shut up! De nem megy. A Magyar Péter féle…
Beszélő képek
Greg Vance évek óta nagy kedvencünk, idősebb ausztrál fotós, aki évente több hónapot tölt Velencében (szerelem ez is 🙂 ), és a klasszikus módon fotózza a várost. A megszokott látvány: fények, árnyékok, gondolák, templomok, paloták. Szeretem a különleges képeket, ezekre ott van például egy Riccardo Roiter Rigoni nevű fickó, aki a gondola evezőjének a nyomát…
Relax
Tegnap sétáltam egyet a Budakeszi Arborétumban, és egy kicsit megint keserű a szájam íze, mert kétezer forintot kérnek a belépésért, ami szerintem elég sok, viszont néha úgy érzem, nem adnak érte semmit. Egy óriási székelykapu készült két éve a bejárathoz (tényleg ÓRIÁSI!!!) , de például a kis tó felett átívelő törött hidat nem képesek tavaly…
Helyek és állatok
Érdről legtöbbször Sóskút-Biatorbágy felé jövök haza, inkább így, mint végig a város zajosabbik részén és az autópályán. Nem a legszebb táj a világon, de szeretem a mezők, ligetek látványát, a madárcsicsergést, és a felhők ezerféle színét és mintázatát. Kerestem már ezen az útvonalon régóta egy helyet, ahol megállhatok egy kicsit, amikor amúgy nem mennék már…
Anyám, Van Gogh és Leonardo – kis reggeli zagyvaság
Tegnap reggel nevettem magamban (bár inkább nevezném hisztérikus kuncogásnak), mert azért csak bántott, hogy anyuékkal kapcsolatban egyáltalán kiejtettem a számon az “idősek otthona” szavakat, ezért felhívtam anyut, kíváncsi voltam, megviselte-e, hogy szóba jöttek ezek a dolgok. Púderoztam egy kicsit, hogy nem kell-e vásárolni valamit, meg majd ekkor jövök meg akkor…, ő pedig tök normálisan válaszolgatott,…
További vergődések
Szomorú és egyben furcsa volt a tegnapi este. Aput megjárattam a kórházban kontrollon, egész jól toljuk már a “bringát”, azaz a kis kerekes kocsit, amit vettem. Persze a Kútvölgyinél a parkolóból nem lehet csak úgy átmenni ahhoz a bejárathoz, ahol be lehet tolni egy kerekesszéket, úgyhogy először kiteszem őt a kapu előtt, utána átviszem szembe…
Ő és én
A hallássérült gyerekem mindenki meglepetésére ma egy klassz képsorozatot tett fel a Budai Várról, ami azért is volt meglepi, mert nekiindult egyedül csavarogni, de én úgy tudtam, a donuts-os az úticél a Nyugatinál…. persze a fánk is megvolt a végén. 😀 Gyakran bemegy Érdről Budapestre “plázázni”, ebédelni, vásárolgatni, de az igyekezetem, hogy próbáljon meg egyedül…
Nosztalgia – Óbuda
Szóba jött ebédnél az előző házunk, ami egy négyszintes, négylakásos sorházban volt Buda utolsó utcájában, a békásmegyeri lakótelep fölött a domboldalban. Utánunk már csak a régi kálvária domb volt egy nagy kereszttel a tetején, a stációk mészkőből faragott felső részei feltűntek néhány ház előtt a kiskertben, én is szívesen hazacipeltem volna egyet, aminek a csücske…
Legyen terv
A húsvéti asztalnál a sonka fölött mindenkinek a szíves tudomására hoztam a családból, hogy május 4-én Velencébe repülök, és majd 9-én jövök haza. Intézze úgy mindenki a kívánságait, hogy legyen öt szabad napom. Szerintem nem kérek sokat ennyi hónap után. A fiammal megbeszéltem, hogy kivesz szabit erre az időre (még a tavalyiból is rendelkezésére áll…
Az álmodó naplója 