Mindig jó alvó voltam, ez egy adottság, amiért nem tettem semmit, ezért talán nem is nekem kellene erről a témáról nyilatkozni, mert nem tudhatom, milyen az, amikor valaki álmatlanul tölti az éjszakákat. De azért természetesen velem is előfordul, hogy a gondok annyira felpörgetnek, hogy nehezen alszom el, illetve éjjel felébredek, és nehezen alszom vissza. Úgy gondolom, az alvással nem szabad spórolni, mindenkinek más az igénye, de aki igényli a 7-8 órás pihenést, az aludjon annyit, ha egy mód van rá. Ha nincs, lopjunk el a napból valamikor fél-egy órát és szunyókáljunk egy kicsit – a mediterrán népeknek is bejött. 🙂 Nem érdemes az ébrenlétet erőltetni, csak hogy többet tudjunk dolgozni, olvasni, vagy bármit csinálni, mert a mindennapi 2-3 óra mínusz vissza fog ütni. ********** Az ágy és egyéb “eszközök”. Vajon megfontoltan keresel helyet az ágyadnak, vagy csak úgy, hogy a legjobban mutasson a dizájn szempontjából? Azt mondom: légy tudatos! Ha hiszel a vízerekben, méresd be egy szakemberrel. Ez engem annyira nem érdekel, de azt tudom magamról, hogy a mindenkori lakásaimban mindig kuckósra rendeztem be a fekhelyemet, úgy, hogy legyen a hátam mögött egy fal, de még jobb egy sarok, ahol két oldalról is védve vagyok. Hogy mitől, fogalmam sincs, ez biztos valami állati ösztön. (Étteremben sem szeretek a helyiség középen ülni.) 🙂 Nekem az a jó, ha kilátok egy ablakon, sosem alszom lehúzott redőnyök mögött, szeretem látni az eget, a holdfényt, reggel a pirkadat fényeit. Áprilistól nyitott ablak mellett alszom, klíma szóba sem jöhet, szeretem a beszűrődő hangokat, a madarak csiripelését, vagy az eső hangját. Néhány éve vettem egy nagyon drága, 120-as matracot a hozzá való ágykerettel, és azóta tudom, hogy 90-es matracon aludni iszonyat kényelmetlen egy megtermett felnőtt embernek! A fekhelyemet telerakom cuki párnákkal, puha, kockás takarót terítek a paplanra (nyilván időjárás függvényében), lényeg, hogy legyenek olyan fincsi textilek, amiket szeretsz. Az alvópárna a legfontosabb, ne sajnáld rá a pénzt, a két-három ezer forintos izéket felejtsd el, egyet vegyél, de az legyen olyan, ami neked jó. ************* Az elalvás rutinja. Ha nehezen alszol el, “csinálj” valamit, amibe belealhatsz: helyezkedj el kényelmesen, nézz valami kevésbé fontosat a telefonodon vagy a tévén, természetfilmet vagy családsorozatot, semmiképpen ne akciófilmet, és ne a tik-tokot, és egyéb villogó oldalakat. Olvass könnyebb olvasmányokat, amire nem kell nagyon odafigyelni. Esetleg hallgass óceánzúgást vagy smooth jazzt fülhallgatóval (youtube), de ne csak mint háttérzajt hallgasd ezeket, fordulj befelé, képzeld magad oda a tengerpartra, vagy lásd a megszólaló hangszereket magad előtt. Úgy intézd, hogy ha elálmosodsz, már ne kelljen felkelned semmiért csak annyi legyen hátra, hogy letedd a könyvet vagy kihúzd a fülhallgatót és lekapcsold a lámpát és a tévét. Nekem ilyenkor már csak egy sólámpa világít az ágyam mellett, aminek a fénye halvány és megnyugtató. Ne legyen rajtad semmi elektromos kütyü: az okosórádnak éjszaka legjobb helye egy távoli asztalon van, hidd el, nem vagy kíváncsi arra, mikor van a mélyalvásod meg az ilyen meg olyan alvásod, ha szarul alszol. Mondanám, hogy a telefont se tartsd közel, de ez sokunknál úgy van, hogy bizonyos családtagjaink miatt állandóan be van kapcsolva, és közel kell legyen, hát ezzel már nem igazán tudunk mit kezdeni. Ha neked nincs ilyen feladatod, ne legyen közel a telefon sem. ********** Az éjszakai ébredések. Olyan nincs, hogy valakivel ez ne forduljon elő, akár rendszeresen is. A legfontosabb ilyenkor – ez egy elég hülye tanácsnak hangozhat – hogy ne csinálj semmit. Ne kelj fel nassolni, (víz legyen az ágyad mellett), ne kezdd el nézegetni a telefont, ne gyújts lámpát, mert ezek mind a teljes felébredés felé fognak terelni. Még ha viszonylag hosszú időbe telik is, akkor is próbálj meg csukott szemmel, kényelmesen feküdni, és – ami a legnehezebb – nem gondolni semmire, legfeljebb arra, hogy milyen jó itt nekem ebben a kényelmes, meleg kis kuckóban. Amikor ezt kimondjuk magunkban, azonnal gondolunk valamire, szóval tudom, hogy ez egy 22-es csapdája. De ha a gondolataid elkezdenek száguldozni (az éjszaka különösen alkalmas arra, hogy a legkisebb problémáink is óriássá nőjenek), légy képes megálljt parancsolni nekik. Ez egy könnyen elsajátítható technika, legyen néhány szavad, amivel a saját elmédet irányítod, nekem valami olyasmi van, hogy “oké, ezt most hagyjuk”. Képzeld magad valahová, ahol szeretsz lenni: én tengerparton szoktam ücsörögni, vagy madárként repülök a toszkán dombok felett. A vizualizációs technikában ezt “boldog helynek” hívják. És működik. 🙂 Tudom, hogy ez most egyféle “munkának” tűnik, de hidd el, nem az. Így is, úgy is jár az agyad, akkor légy tudatos, és olyan dolgok felé irányítsd a gondolatidat, amik megnyugtatnak, nem pedig felzaklatnak. Egyébként autóvezetés közben szoktam még ilyen felesleges dolgokon agyalni, akkor is képes vagyok leállítani az idegesítő dolgok körül száguldozó fantáziámat azzal, hogy “most ezt hagyjuk”, és inkább koncentrálok a tájra, a napsütésre, az esőre, bármire, ami körülvesz, és amiben megláthatok valami szépet. Vagy egyszerűen elindítok valami zenét és együtt kornyikálok a Maneskinnel (az előadó szabadon választható). 🙂 ******** Szükségleteink ismerete. Ha tisztában vagy vele, kb. hány óra alvásra van szükséged, a lefekvést ehhez igazítsd. Ha neked elég 6 óra, ne menj aludni 9-kor vagy tízkor, mert hajnali 3-4 között fel fogsz ébredni, a te esetedben ez egy természetes reakció lesz, mégis úgy éled majd meg, hogy “nem tudok aludni”, idegeskedsz, vergődsz, már akkor feszült leszel, amikor fel kell majd kelned. Pedig semmi más nem történt, csak a hajnali órákra már kialudtad magadat. Van egy barátnőm, aki 9-kor fekszik, 4-kor kel – és hajnali hatra, amikor én kb. a másik oldalamra fordulok, ő már megfőzött egy háromfogásos ebédet magának és az unokáinak, és csak ezután megy dolgozni. Neki így jó, ezt tudja, és használja. 🙂 ******* A prognosztizálás. Ekkor és ekkor biztos nem fogok tudni aludni ezért meg azért…. gondoljuk gyakran magunkban, esetleg ki is mondjuk a szavakat, megosztva valakivel az aggodalmainkat. Addig agyalunk ezen, amíg eljön a bizonyos nap, és biztosak lehetünk benne, hogy tényleg nem fogunk tudni aludni. Egy ismerősöm a római parti lakótelepen már a szigetfesztivál előtt két héttel elkezdte mondani, hogy jaaaaaj…, mindjárt kezdődik, és akkor neki lesz egy álmatlan hete. És lett is, pedig a Hajógyári nem a lakótelep mellett van. Oké, én is hallottam messziről a basszust, de ha tudtam aludni az autók brummogása és a szomszédok zajai mellett, akkor tudtam a koncertek alatt is, főleg, hogy nem prognosztizáltam magamnak előre az ellenkezőjét. Ha pedig végképp nem megy, egy hétre ott a füldugó. 😛
Az álmodó naplója 