My way – a jóga

Amikor pánikbeteg lettem, a barátnőm már egy ideje jógázott, és javasolta, hogy próbáljam meg, mert a testnek is jó, és a szellemnek is. Ugyan, mondom, megint valami baromság. Aztán amikor kidobtam a pszichiáter adta gyógyszereket (lásd előző bejegyzés), akkor azonnal fel is hívtam őt, hogy akkor mondjad, melyik jógakönyvet kell megvenni? Azóta is nevetünk ezen. 🙂 Ajánlom másnak is Kareen Zebroff: Jóga mindenkinek című könyvét, amiben nagyon egyszerű ászanák vannak nagyon egyszerű magyarázatokkal, ahonnan persze lehet tovább fejlődni, de nem arról szól a történet, hogy rögtön tekerd körbe a nyakadat a lábaddal. Igazából már az is jóga, ha a két kezed összeteszed, felemeled a fejed fölé (ezt egyébként úgy hívják, hogy “fa”), és közben azt képzeled, így fogsz felülemelkedni a gondjaidon is. Megtanultam, hogyan kell kitartani a pózokat, hogyan kell venni a levegőt közben. Más testgyakorlásokkal ellentétben a jógának az a lényege, hogy lassan mozgasd a testedet és a végtagjaidat, vigyél nyugalmat a mozdulatokba, mert így lenyugszik az elméd is. Nem kell zene, semmire nincs szükség, ami eltereli a figyelmedet, csak magadra, befelé figyelj, csukott szemmel végezd a gyakorlatokat, és közben mondj egy mantrát, amit a saját állapotodra találtál ki. Ami fontos, hogy ne legyen benne negatív, illetve tagadó szó, tehát például a “nem vagyok beteg” az nem fog működni, a “nem” és a “beteg” szavak miatt. Az önszuggesztiónak akkor van értelme, ha pozitív gondolatokat küldesz az elmédnek a megfelelő szavakkal, az én mantrám annyi volt, hogy “jól vagyok, és egészséges vagyok”. ****** A gyakorlatban a jógázás elég nehezen működött, mert nem tudtam otthon soha egyedül lenni. Ezért vállalva a kockázatot, hogy fél órát kések a munkahelyemről (szerencsére nem vették akkoriban szigorúan az érkezést), megvártam, míg az összes családtag elmegy otthonról 7 óra előtt valamivel, a fiamat gyorsan ledobtam a szomszédos óvodába, aztán hazamentem és még volt fél órám magamra. Nekem a jógára elsősorban mentális problémák miatt volt szükségem, de nagyon jól átmozgatja a testünket, és ha megfelelő ideig kitartasz egy-egy mozdulatot, fél óra gyakorlásba akár még bele is lehet izzadni. *********** A légzés. Pánikroham esetén gyakran kapkodod a levegőt, hiperventilálsz, akárhogy igyekszel, mintha nem jutna elég levegő a tüdődbe. Mára már kb. minden második filmben van egy ilyen jelenet, amikor egyik szereplő nyugtatgatja a másikat, hogy “lélegezz”, lassan, szépen, egyenletesen… 🙂 25 évvel ezelőtt, amikor én ezekkel a dolgokkal ismerkedtem, ezek a problémák még nem kaptak ilyen fokú nyilvánosságot. A jógakönyvben olvastam először a légzés fontosságáról, és ott hívták fel a figyelmemet arra is, hogy ha megfigyeljük magunkat, érezni is lehet, hogy a tüdőnknek kb. csak a felső harmadát használjuk légzésre, a többi mintha felesleges lenne. Szóval tényleg alkalmasint szükségünk van egy-egy nagy levegővételre vagy sóhajtásra, de naponta egyszer-kétszer tudatosan is végezhetünk légzőgyakorlatokat, amik az egész tüdőnket megdolgoztatják. Pánikroham esetén hasznos lehet egy papírzacskóba lélegezni, ilyenkor visszaszívod a kilélegzett széndioxidot, ez csökkenti az oxigéntöbbletet, amire a levegő után kapkodás közben tettél szert. Ha pedig nincs kéznél zacskó, akkor annyi is elég, hogy a két tenyeredet szorosan az orrodra és a szádra tapasztod, és szép lassan lélegezve visszaszívod néhányszor a saját lélegzetedet. ******** A lazítás. Hanyatt fekszel. Kényelmesen, de azért ne az ágyban. 🙂 Ellazítod mindenedet, blablabla… ahogy szokták ajánlani azóta már mindenféle okos, segítő módszerek esetében. 🙂 Aztán elkezdesz sorban koncentrálni a testrészeidre, mondod a mantrádat. A buksi fejem, elképzelem benne az agyam, a szemem, a fülem… egészséges vagyok. A törzsem a szívvel, a tüdővel, a gyomorral, a női szervekkel… haladok lefelé… minden szervnél megállok egy pillanatra… egészséges vagyok. Aztán végigmegyek gondolatban az egyik lábamon… a másikon… utána jönnek a karok. Ha van fájó, vagy kritikus testrészed, annál időzz el egy kicsit tovább. Őszintén megmondom, általában mire a bal bokámig eljutottam, el is aludtam néhány percre, de ez jól is van így egy fél órás jóga levezetéseképpen. 🙂