Nem vagyok a lelki betegségek szakértője, mint ahogy – valljuk be – a legtöbb témában nem vagyunk azok, amikhez mégis hozzászólunk. 🙂 Ugyanakkor azt gondolom, néhány évtized után, ami alatt előfordult, hogy valamit jól csináltunk, valamiből “kijöttünk”, valami módon megváltoztattuk a saját életünket…, szóval ennyi idő után mindenkinek lehet néhány módszere, amivel eredményt lehet elérni általánosságban is. És számomra ez a kulcsszó, hogy “általánosságban”, mert Edit Eger könyvét elolvasva sokat tanultam, de az az igazság, hogy mivel ő általában konkrét példákat mesél el, legtöbbször nem tudtam magam beleilleszteni a szituációba, és pont ezért nem éreztem, hogy a megoldások megfelelnének az én számomra is. Sőt, anélkül, hogy kritizálnám ezt a hihetetlen asszonyt, még az is előfordult, hogy a tanácsai ellentmondtak egymásnak, ami természetes is, mert nincs két egyforma helyzet, egyforma ember, ami az egyiknek jó tanács lehet, az a másiknak nem az. Edit Eger és a páciensének személyes kapcsolata az, ami akár találkozásonként változó, az egyénhez illeszkedő metódust alkalmazva végül az eredményt meghozza. Arra gondoltam, le fogom írni szép lassan azokat a technikákat, amiket az évtizedek alatt összeolvasott szakkönyvekből tanultam, vagy amikre magamtól rájöttem (mondhatni, “kínomban”, mert már muszáj volt valamit kitalálni egy-egy szituban), és amik nekem használtak. Ezek olyan általános módszerek, amik ártalmatlanok, ezért alkalmazásukhoz nem kell sem orvosi javaslat, sem szaktudás, éppen csak nyitottnak kell lenni a változtatásra. Továbbá szükség van egy kis lelkierőre. 🙂
Az álmodó naplója 