Ha belegondolunk, minden tanításban benne van, hogy figyelj magadra, hallgass a benső hangra, igyekezz megérteni a körülötted zajló eseményeket, és vond le belőlük a megfelelő következtetéseket. Máskor csináld jobban, vagy éppen ne csináld – utóbbi is lehet egy fontos üzenet. ****** Nos, ezen a hétvégén sok mindent megtanultam. Többek között azt, milyen kib.szott szerencse, hogy nem én járok vásárolni, mert a hónap felénél már nem lenne pénzünk kajára. Aztán azt is megtanultam, hogy ami Mary Berry-nek két evőkanál mandula-aroma, az az itthon kapható Oetkerből csak pár csepp – ezt pedig akkor tanultam meg, amikor beleharaptam az elkészült frangipános süteménybe, és más ízt sem éreztem, csak a keserű mandula-aromát. Pedig van benne – hogy rohadjon meg – úgy 14 deka mandula és a tetején egy kis doboznyi eper. Csak mert vasárnap van, és kiteszünk magunkért. 😛 Ha már a hírességeknél tartunk, az is világos lett ma számomra, hogy hiába olyan Jamie Olivernek minden salátája, hogy ott és azonnal legszívesebben beleharapnék a képernyőbe a friss színük, állaguk láttán, és akkor a kedvenc séfem lehengerlő dumáját még nem is említem…, mire itthon mindezt elkészítem, valami pöttyedt kupac lesz a tányéron, aminek az ízei még véletlenül sem illenek össze. És egy harmadik híresség: Wellington. Nos, őt ne süsd magas falú sütőtálban, mert az életben nem pirul meg az oldala, az aljáról már nem is beszélve…, de amikor erre rájössz, addigra a leveles tészta már átpuhul, ezért amikor megpróbálod áttenni egy alkalmasabb sütőlapra, qrvaélet, hogy ki fog szakadni. Végül arról is megbizonyosodtam, hogy megfelelő tüdőkapacitással rendelkezem ezekben a vészterhes időkben, legalábbis erre utal, hogy mindössze két levegővétellel el tudtam fújni a tüzet, amikor kigyulladt a sütőben az alufólia, amin a süteményből kicsepegő vajat próbáltam felfogni. 😂😂 *********** Lényeg a lényeg, hogy ismét bebizonyosodott: a kaja akkor sikerül a legjobban, ha kirámolod a hűtőt, és hirtelen kutyulsz valamit az összes, két nap múlva lejáró cuccosból. Édesség gyanánt pedig odacsapsz valamit, aminek a receptjét már kívülről fújod, és amihez nem kell más, mint a beszáradt lekvárokat kivakarni az üveg aljáról, vagy megdobálni azzal a két almával, ami már napok óta ott fonnyad a gyümölcsös tálban a narancsok alatt. Bármi is “süljön ki” ebből, a végén megszórod porcukorral és királyságos lesz. 😀 ********* Lehet sejteni, hogy a konyhába a következő napokban max. azért fogom betenni a lábam, hogy kihozzam a lime-ot meg a sót a tequilához. 😀 😈🤭😎
Az álmodó naplója 