Regényekről

Van egy “író” a FB-on, aki a készülő könyve négysoros ajánlásába belever három helyesírási/stilisztikai hibát. De már “írói” oldala van – erről már szerintem morogtam itt a blogban is. Folynak erről viták, hogy mennyire kell tudni az írónak helyesen írni, mert hát elég, ha kitalál a lángelme egy jó sztorit, valahogy leírja, aztán majd a korrektorok és a szerkesztők átjavítják, és kész is a regény. Ez mondjuk tényleg elképzelhető, mert létezhetnek olyan emberek, akiknek a fejében ezernyi fantasztikusan jó történet van, de nincs tehetségük ahhoz, hogy ezeket írásba foglalják. Csak az a bibi, hogy nálunk a feltörekvő íróknál kimarad ez a rész (mert ezek szerint ennek ott kellene kezdődnie, hogy a FB oldalát is valaki olyan vezeti, aki le tud írni négy mondatot hibátlanul 😛 ), és mint ahogy arról is már morogtam, a mezei könyvkiadóknál, ahol egy-egy újonc írása megjelenhet (általában a saját pénzén), a korrektor és a szerkesztő ugyanazon személy, aki szerencsés esetben legalább leérettségizett, egyszer átolvassa az írást és ennyi. Na mindegy, erről is már annyit írtam, hogy a kutyám se tudna már mit rágni ezen a csonton. 😀 ****** Lényeg az, hogy a legutóbbi olvasónapló bejegyzésben mutattam a Trió című könyvet, amit igazából csak ma éjszaka olvastam ki. Ha bármit elolvasol Valerie Perrin-től, akkor rögtön megérted, mire gondolok, amikor megkülönböztetem az igazi írót a botcsinálta valakitől, aki össze tud rakni egy kis kis történetecskét. Ez a nő zseniális! Három könyve jelent meg eddig magyarul, mind a hármat olvastam. Folyamatosan ugrál az időben, mégsem kevered össze a dolgokat, a történetek zseniálisak, szívet melengetőek és szokatlanok, olyan mondatok (néha egész bekezdések) vannak bennük, amiknél megállsz egy kicsit, és nézed a szemközti falat, hogy basszus, ez de így van…, és hogy tudta ezt így megfogalmazni! A könyvekből nem hiányoznak a váratlan fordulatok sem, őrültségek, szomorúságok, örömök, amiket az élet hozhat. A Trióban egyes fejezeteket valaki egyes szám első személyben ír, és csak az utolsó kb. száz oldalon tudod meg, hogy ki is ő valójában. Egyszerűen zseniális ötlet ez is, miként az összes többi, ami az elejétől a végéig fenntartja az érdeklődést, pedig majdnem 700 oldal. Egyébként Európa Kiadó, és a könyvnek van szerkesztője, kézirat-előkészítője és korrektora – nem is tapasztalsz benne egyetlen egy döccenést sem olvasás közben. Hát, valahogy így kell ezt csinálni. ********** Ha most megint visszakanyarodok oda, hogy a Könyvmolyképző kiad úgy egy Outlander kötetet, hogy gyakorlatilag a deepl fordítóval fordította le Yvette, és még át sem javítják (a második részre is egyre több panasz érkezik), akkor azt mondom, ezeknek a kis fiszfasz kiadóknak nem is kellene létezniük. Lehet, hogy régen jobb volt, amikor csak “igazi” kiadók működtek, valaki beadta a kéziratát, amit vagy jónak ítéltek vagy rossznak, ha pedig jónak, akkor több hozzáértő kezén is átment, mire a boltok polcaira került, és mellesleg nem a szerző fizette a saját könyve megjelenését, hanem még pénzt is keresett vele. És ugyanígy a fordítások: nem volt minden agyhalott romantikus könyv lefordítva különböző nyelvterületekről, de ami a kezedbe került, az jó volt, tartalmilag és technikailag egyaránt. No, hát ennyit Valerie Perrin-ről. Ajánlom.