Építgetem a drágaszágok FB oldalát, mostmár a rendes nevén van: Måneskin – Hungary, lehet jönni rajongani. Á…, viccelek! Tudom, hogy az ilyesmi nem megy megrendelésre, néha talán kicsit szégyellem is, mert hát annyira fiatalok, de én nagyon megszerettem őket. Hallgatva a zenéjüket, iszonyat tehetségesek, és folyamatosan történik velük valami és nagyon jó fotók készülnek róluk, úgyhogy nem nehéz vezetni egy FB oldalt. 🙂 Mondjuk ma már a barátnőm is átküldött egy klipet, “Zitti e buoni”, amivel megnyerték tavaly az Eurovíziós Dalfesztivált. Persze ismertem már, de azért egy pillanatig úgy éreztem, Jutka is horogra akadt. Meglátjuk, meglátjuk. 😀 Egyelőre 2, azaz kettő kedvelője van az oldalnak, lehet, hogy sosenemis lesz több, de most szórakoztat ez a dolog, ha megunom, abbahagyom.
Beszélgettünk estefelé a fiammal a karácsonyról…, ki mit kér. Hátööö… mondom, anyukádnak csináltathatsz egy jó nagyméretű Måneskin-es pólót, amit hálóingnek vagy strandruhának tudok majd hordani. Hát mit mondjak? Volt röhögés. 😀 A barátnője a háttérben már kezdte is keresgélni a fotókat, hogy melyik lenne jó a pólóra, de rájuk bíztam, lepjenek meg. 😀 Ők pedig színházjegyet kértek a Pál utcai fúk musicalre vagy a Macskákra. Kotortam egy kicsit a neten, januárra hirdetnek 4 Macskák előadást, de már azokra sem volt jegy (néhány szétszórt zöld kocka mindössze a nézőtéren) csak egyetlen helyen, az Eventim-nél találtam összesen négy jegyet jó helyre, abból kettőt gyorsan megvettem. Emellé kapnak még egy-egy gyémántszemes képet, Niki orchideásat, a fiam tigrisest. Anyuék tartós élelmiszert kapnak, a lányomnak sikerült megszerezni a neten a kedvenc képregénysorozatának a hiányzó darabját (ne felejtsem holnap kivenni a Foxpostból), a barátnőmnek mézest sütök (uppsz, ezt a héten meg kell csinálni, mert ki akarják vinni Szingapúrba, és hamarosan indulnak :-O ), úgyhogy tőlem jöhetnek is az angyalkák.
Yvette bojkottál a saját csoportomban, ha postolok nem reagál, ha kommentelek az ő bejegyzéséhez vagy az élőjéhez, arra sem reagál. Gyerekes.
Kicsit beállt a derekam, ez egy évben párszor előfordul, majd most is elmúlik, ahogy mindig. Másfél gerincsérvvel izgalmas a zélet. 😛
Találtam a neten egy pszichológus nőt, aki meglepően sok mindenről ír az oldalán és az instáján. Azért meglepő, mert közben hirdeti a magánrendelését, sőt online beszélgetéseket is kínál pénzért. Ilyen esetben ritkán szokott előfordulni, hogy valamit közreadnak ingyen, majd ha hülyék lesznek ugyebár. Nos, ő azért ad jónéhány tanácsot. Igazából ami érdekel, azok az ismétlődő minták az életünkben, hogy miért lépünk mindig ugyanabba a folyóba. De sokat olvastam a megfelelési kényszerről is, és hogy ez mennyire úgy működik, hogy sok embernek tényleg csak addig kellesz, amíg úgy táncolsz… stb., stb. Még nem ástam bele magam a témába, de most érdekel, úgyhogy majd még olvasgatok.
Végre letudtuk a népszámlálást a lakásokra is – ez az elején valahogy nem volt világos, hogy külön meg kell csinálni minden egyes ingatlanra, úgyhogy kergetni kellett egy kicsit a számlálóbiztosokat, de szerencsére telefonon meg lehetett oldani.
Kazántisztítás harmincezer. 
Nem tudtam, milyen képet hozzak mindehhez…, erre esett a pillantásom a doksik között. Láttam erről belső fotókat is, egy kicsinyke kőház az egész: nappali, konyha háló, fürdő. Természetesen Toszkána, és első ránézésre “elájulós”, de az az igazság, hogy egy ilyet itthon is fel lehetne építeni akárhol, és sokkal kevesebből kijönne, mint ezek a nagy és fantáziátlan szarságok, amiket itt a környékünkön is építenek. Imádom. ❤
Most alvás.
Az álmodó naplója 