Annyira szeretem a Maneskint, hogy… na, ilyenkor mi következik? Nyitottam nekik egy Facebook-oldalt, ofkorsz. 😀 😀 Ez meg milyen már? Totál nem vagyok normális. Ráadásul inkognitóban nyitottam, nem kell látni annak, aki esetleg majd odatéved, hogy egy 62 éves nénike tolja a fan page-t. Dehát annyira jók és szépek és fiatalok!!! Az elhízott, piától és ki-tudja-mitől szétázott Axl Rose-t kellene kedvelnem? Hát nincs az a pénz. Fene se foglalkozik ilyen vén tagokkal – baaaaaszki, most meggugliztam, és Axl is két évvel fiatalabb nálam! Annyira röhögök. 😀 😀 Szóval az a helyzet, hogy nincs magyar Maneskin rajongói oldal, egy-két zárt csoport van magyarul, amikbe nem léptem be, néhányszáz tagjuk van, de látom, hogy havonta két-három bejegyzésük van, szóval nem nagyon foglalkoznak a dologgal. Az Outlanderrel is ez volt, hogy enyém volt az első magyar oldal – és a utolsó is, mert a nyomorult FB törölte valami miatt, mikor már kétezer követőm volt. Ma sem értem. Mindegy, addigra már megvolt a csoport, ami viszont – minden, előzőekben leírt nehézség ellenére – dübörög. Szóóóóval… a Maneskin oldal nevét elszúrtam, mert angol nevet adtam neki, de ezt majd meg fogom változtatni: Maneskin – Hungary lesz, mert angol nyelvterületen már jópár oldal és csoport van, látszódjon, hogy ez magyar. De csak 6 nap múlva tudom újra megváltoztatni a nevet. Ehhhh… elvagyok vele. 🙂 Sok interjút meghallgatok, angolul és olaszul, ezekből sok info jön, amit meg lehet majd osztani, és persze sok zenét hallgatok, úgyhogy edzem az agyamat. 😛 Egyébként úgy látom, hogy a csapat még nem igazán tört be a magyar fiatalok (és az öregek 😀 ) tudatába, a fiam is csak egyetlen számukat ismeri, pedig az ő korosztálya. Pedig jönnek hozzánk is jövő év májusban, úgyhogy azt gondolom, lesz itt még érdeklődés. Nyilván ha nem ÉN nyitom az oldalt, hamarosan sok követőre találna, de ismerjük a karmámat: örülhetek, ha pár tíz-száz kedvelés összejön hónapok alatt, bárki másnál sokkal rövidebb idő alatt kialakulna a tábor. Dehát mindegy, erre is azt modom, hogy magamnak csinálom, ha majd megunom, abbahagyom. 🙂 Egyébként ugyanígy volt a budapestes oldalammal is: amíg két-három naponta írtam érdekes bejegyzéseket, kb. a kutyát nem érdekelte, aztán már nem is írtam, mert annyi érdekes oldal van Budapestről, mondom, mit erőlködök én itt… És láss csodát: néha benézek, és megint egy-kétszázzal nőtt a kedvelés, néhány híján háromezren vannak, pedig alig írok oda valamit. Franc se érti ezt. Most épp benéztem… Legutolsó bejegyzésemben írtam, hogy a Budapest Bagel-ben EBÉDELTÜNK, erre jön ez a komment. Miért minden hülye engem talál meg???? És még nyitom az újabb szájtot… majd mondja a barátnőm, hogy megint szembe mentél a pofonnal. 😛 Egyébként azt már megfigyeltem, hogy aki trollkodik, annak SOHA nincs saját oldala vagy csoportja, mert semmilyen témában nem vállalja önmagát, a véleményét – pont azoktól fél, akik olyanok, mint ő maga. Balfaszok, esküszöm. Ohhh… hajrá Maneskin oldal! Jöhetnek a trollok oda is!!!! 😀 😀
Az álmodó naplója 