Van itt nálunk egy rosszul megépített járdasziget. A technikai részletek lényegtelenek, de évente úgy hat-hét autót szednek ki mellőle az árokból, mert a sofőrök nem veszik észre időben és/vagy túl gyorsan hajtanak. Lakott terület kezdete, mellesleg ott a Páty tábla. Ma kikanyarodok a járdaszigettől nem messze, lájtosan gyorsítok, de nem viszem túlzásba, mert tudom, hogy úgyis vissza kell lassítani, erre kivág mögülem egy három-négy éves bmw és vagy kilencvennel megelőz. Kedvesen rádudálok. Háromszor. Kicsit megyünk tovább, majd elérkezünk az útépítés miatti ideiglenes jelzőlámpához, az autó ott áll a pirosnál, majd kinyitja a tag ajtót, és kezd nekem hátrafele dumálni, hogy minek dudálok és egyebek.
Kiszálltam. Odamentem. Három cigány ül a kocsiban, tyujj, mondom, ez jó lesz… Kérdezi a faszi abban a bizonyos stílusban, ami itt a mi kis országunkban oly sokaknak a sajátja, konkrétan a kapanyél lógott ki a szájából (elnézést a mezőgazdasági munkásoktól, ha még vannak ilyenek egyáltalán), szóval kezdi, hogy “mongyadmá’, mi a problémád?” Hát, ha már ott voltam, meg kellett mondani, meg egyébként is kérdezett, hát válaszolni illik. Úgyhogy modom neki a problémámat, hogy ott van egy forgalomlassító az út közepén, úgyhogy nem kéne kilencvennel beszáguldani a faluba, mert majd téged is úgy húznak ki onnan az árokból, mint ahogy ebben az évben már legalább négy autót. De még be se fejeztem, már kezdi felhúzni az ablakot, hogy “jóvan, üjjé’ vissza az autódba, aszt haggyá’békén”… Hát éppen nem volt nálam a sörétes puskám, úgyhogy lassú, de határozott lépésekkel visszamentem az autómig, beültem, gyorsan lenyomtam belülről az ajtózárat, de addigra ők már elindultak. Minden jó, ha a… cigányok nem szállnak ki a kocsiból. 🙂 🙂 Itthon mesélem a dolgot, azt mondja a családfő, hogy te nem vagy normális. Lehet benne valami. 🙂
Az álmodó naplója 