Nos, mindig tanul az ember lánya, mint kiderült, a könnyűzenei kultúrában is igen tájékozatlan vagyok – mondjuk azt mindig is tudtam, hogy kb. fogalmam sincs a különböző irányzatokról és hogy mit takarnak pontosan az elnevezések. Természetesen Maneskin, de most nem férfi felsőtestekről lesz szó, hanem zenei stílusokról. Legalábbis így tervezem. 😀 Szóval a banda klasszikus és glam-rockot játszik. Gugli a barátunk, így megtudtam, hogy ez az irányzat a 70-es években került előtérbe, és javarészt angol együttesek által vált egyre népszerűbbé. Ilyen jelentéktelen nevek kerülnek a felsorolásba, mint a Sweet (imádtam!), a Queen, Gary Glitter, a Smokie… hogy csak néhányat említsünk. Mindenek előtt pedig David Bowie, úgyhogy nem kapisgáltam rossz helyen, mikor Damianot valamelyik bejegyzésben hozzá hasonlítottam. A glam-rock Amerikában nem terjedt el annyira, de azért a Kiss és Alice Cooper nevét ne hagyjuk ki a felsorolásból.
Damiano David előadásmódját jobban megértjük, ha tisztában vagyunk a glam-rock stílusjegyeivel. Az előadók megjelenése mindig is különleges volt, flitterek, eszement összeállítások, gyakran női cuccok férfiakon, szexuálisan túlfűtött előadásmód – és ugye már meg is érkeztünk a Maneskinhez. 🙂 A régi előadókat is gyakran gyanúsították azzal, hogy melegek, sokszor ez ki is derült, David Bowie biszexuális volt, de sokan voltak heterok is, akik csak a színpadon váltak őrült zenészekké. És milyen jók is voltak! 🙂
Ezek a dolgok persze állandóan változóban és átfedésben vannak, a zenészek sem ugyanazt játsszák egész életükben: a glam-rock-os művészek elindultak a disco, a punk, a hard-rock és egyéb műfajok felé – majd kiöregedtek vagy meghaltak. Néhány banda persze még megvan, alakult néhány új, akiknek a nevét csak a gugli tudja, és most vérfrissítésként itt van nekünk a Maneskin, akik viszont a világhír küszöbén állnak – vagy már át is lépték azt.
Az álmodó naplója 