Arról még nem is írtam – nem mintha bárki is számon kérné -, hogy múlt hétfőn bementem megnézni a Bosch kiállítást a Szépművészetibe, utána pedig elsétáltam a Vajdahunyad-várig, amit imádok, megnéztem kívülről az új Néprajzi-múzeumot és a Zene-házát. Elmentem a Bajza utcáig kocsival, mert mire Pátyról oda eljutok, annyit kellett volna kifizetni a tömegközlekedésre, amiből bőven kijön a benzin meg a parkolás, és így háromnegyed óra alatt ott voltam.
Ami Bosch-t illeti, nagyon sokan voltak, szerencsére előre megvettem a jegyet a neten, így simán besétálhattam, míg mások sorakoztak végig a lépcsőn, egészen a térig. Nem is értem, miért nem veszik igénybe az emberek ezeket a lehetőségeket. Egy órás intervallumokra volt osztva a jegyvásárlási lehetőség, ez alatt kellett megérkezni, de ha már bementél, nem számolta senki, mennyi időt töltesz ott. Első pillanatban kicsit ijesztő volt a helyzet, mert Bosch festményei elég kicsik, és mindegyiket közelről kellene szemlélni ahhoz, hogy legalább egy töredékét fel tudjuk fogni annak a sok részletnek…., szóval ijesztő volt, mert beléptem, és minden kép előtt állt vagy tíz ember, kb. el is takarták, na mondom, ez faca lesz. De aztán valahogy szétoszlottunk. 😀 Olvastam, hogy Boschtól talán ha 40 kép fennmaradt, a többi mind “követői”, így ezen a kiállításon is kb. a képek egyharmada volt Bosch, a többi ilyen-olyan művész – de az az igazság, hogy annyian átvették a 16. században a stílusát, hogy az ilyen mezei műkedvelők, mint én, meg nem tudná mondani, melyik eredeti és melyik nem. Úgyhogy mint legegyszerűbb megoldás, megnéztem először a feliratot, hogy az akutális kép tőle van vagy nem. 🙂 Végülis nagy élmény volt például a Gyönyörök kertjét igaziban látni, és volt még jónéhány festmény, ami nagyon megragadott. Emellett volt egy óriási, 16 századi gobelin, amit a Gyönyörök kertje alapján szőttek…, na ezt el lehet képzelni, hogy azt a részletgazdag festményt beleszőtték egy anyagba… elképesztő volt! Gondolom ezzel nem mondok újat, hogy Bosch munkásságát valójában sok találgatás övezi: hogyan volt képes az 1500-as években ilyen különleges képeket festeni? Szerintem szívott valamit. 😀 😀 És nem is viccelek, mert olvastam, hogy létezett abban az időben is egy bizonyos “boszorkánykenőcs”, aminek használatával hasonló állapotba lehetett kerülni, mint az LSD-vel. Egyszer olvastam egy rövid kis könyvet, ami az LSD mámorát írta le, no, Bosch pont ugyanolyan hallucinációkat és víziókat fest.
A két említett épületről mit mondhatnék? A Néprajzi szerintem érdekes, csak több zöld kellett volna a tetejére, most jelenleg csak félig elszáradt valamik próbálnak életben maradni a beton ágyásokban. Lehet, pár év múlva jobban fog kinézni. De ez a “félig elsüllyedt hajó” terv szerintem marha jó, és ha azt vesszük, hogy egy betonnal borított parkoló helyére épült, hát annál biztos jobb. Bár itt is van ezen a bizonyos íves tetőn térkő tonnaszámra. 😛 A Zene-háza viszont fantasztikusan néz ki, és nem igazán értem, miért hisztiztek a népek, hogy jaaaaaj, kivágják a fákat meg minden… Oké, biztos kivágtak néhány fát, de az egész épület egyáltalán nem nagy, és még a tetőn is átmennek a fák, a közvetlen környezetében pedig ott vannak az öreg platánok, szép sétány, minden, ahogy kell. Én is mindig hisztizek az olyan változásokon, amik miatt akár egyetlen fát is ki kell vágni, de itt azért nem történt olyan mészárlás, mint amiről a ligetvédők meg nemtudomkik beszéltek.
Mutatok képeket.
Az álmodó naplója 