Agytorna

A mai bejegyzéstől majd érthetőbb lesz az előző is. 😀 Bizonyos dolgokban maximalista vagyok…, nem éppen a takarításban vagy egyéb hasznos tevékenységben (értsd: nálunk mindig rend van, de azért az ágy alatt biztos ücsörög néhány porcica, és a szekrények tetejéért sem vállalom a felelősséget), hanem az összes többi más dologban, legyen az festegetés, tiffanyzás – vagy éppen az írás. Ez nem jelenti azt, hogy jó író lennék (sőt, hogy egyáltalán író vagyok), de mindenképpen igyekszem szabatosan és jól fogalmazni a komolyabb írásaimban. Igazából még egy blogbejegyzésben is, de azért ott (itt 🙂 ) megengedek magamnak egy kis lazaságot. Mindez azzal jár, hogy más írásaiban is nagyon hamar észreveszem a döccenéseket, a felesleges szóismétléseket, automatikusan beugrik néha, hogy ide nem ez a szó kellett volna, hanem amaz. Persze nem a már megjelent regényekre gondolok, hanem az ismerősök szösszeneteire, vagy konkrétan arra a fordításra, amit most korrektúrázok. Egyébként ilyesmit gyakran csináltam régebben, az, hogy ennyire kritikus vagyok, biztosan ennek köszönhető. Hogy úgy mondjam, a véremben van. 😛

Nos, admintársam és barátnőm fordítja az Outlander 8. kötetét, ami eddig teljesen oké. Én elvállaltam, hogy átnézem, ez is oké. Mivel ezer oldal, arra gondoltam, majd kijavítom a vesszőhibákat, az elírásokat, néhány helyen esetleg a szórendet, hipp-hopp kész leszek vele kb. olyan tempóban, ahogyan ő fordítja. Aham… Csak éppen arra nem számítottam, hogy 80%-ban egy-az-egyben a deepl fordítóprogram szövegével fogok találkozni, és az én drágalátos barátnőm átlag egy oldalon kétszer-háromszor még akkor sem írta át a szöveget, ha az nagyon nehezen olvasható, esetleg tök értelmetlen. Úgyhogy a “kis átnézés” már ott tart, hogy elkértem tőle az angol szöveget, mert néha annyira nem értem, mit akar mondani egy-egy fájdalmasan hosszú mondatban, hogy csekélyke angol tudásommal egyeztetni akarom, mi a fenéről is van az adott helyen szó. Persze én is használom a deepl-t, ezért is a döbbenet, hogy néha pontosan az van átmásolva, amit a program – szarul – lefordított. Olyan fura az egész, mert Yvette jobban tud nálam angolul, a magyarjával viszont komoly bajok vannak. 😀 😀

Nehéz ügy ez… mert baromira szeretem csinálni ezt a dolgot, egyelőre nem is hagyom abba, csak itt morgok egy kicsit. Ugyanakkor úgy álltam neki a munkának, hogy a lényeget tekintve nem fogok javításokat végezni, Yv fordította, övé a munka, a felelősség, az én dolgom csak a szöveg átgereblyézése. De – hello maximalizmus! 😛 – ha már javítok, akkor nem bírom megállni, hogy az angollal egyeztetve legalább egy kicsit átírjam a leggázabb mondatokat. Mondjuk felhatalmazást is kaptam rá, de nem gondoltam, hogy ennyi lesz belőlük. 😛

Az a döbbenet, hogy valaki így dolgozik. Csodálkoztam is, milyen gyorsan halad a fordítással. De így könnyű… átmásolja a fordítóból, és már dobja is oda az outlanderes csoport tagjainak, ő maga sem nézte át, ebben biztos vagyok, mert olyan hibák vannak benne, amiket azért tuti észrevett volna – konkrétan egy helyen egy fél bekezdés hiányzott, amitől a következő szövegrész teljesen érthetetlenné vált, és akkor még a teljesen kusza, vagy csonka mondatokról nem is beszéltem. Sokat dumáltunk a könyvről már eddig is és – hogy kicsit szépítsem a történetet – tudom, hogy sok mindennek a trehánysága ellenére utánanézett, legyen az bibliai idézet (mellesleg azt sem jól írta), vagy az, hogy kik voltak azok a kvékerek és egyebek. De ez nem magyarázza meg, mitől lett végül a szöveg mégis ilyen rohadtul slampos.

És hogy miért is nézem át, ha Yv enélkül is odaadja a csoport tagjainak olvasásra az újabb és újabb részeket? Mert az az ötlete támadt, hogy felajánlja a kiadónak a fordítást. Mivel a Könyvmolyképző még a 7. kötet első felénél tart (ez is csak itt Magyarországon van, hogy egy-egy részt kétfelé szednek, dupla mennyiség dupla haszon jeligével 😛 )…, szóval a 7/1. talán tavasszal kijön, egy év múlva a 7/2., esélyes, hogy a 8.-ra még nincs meg a fordító. Mondjuk én biztos úgy csináltam volna, hogy először megkérdezem a kiadót, érdekli-e őket egyáltalán a dolog, azután kezdek komolyabban foglalkozni a szöveggel. Így lehet, hogy teljesen feleslegesen dolgozom, mert kb. senkit nem fog érdekelni, hogy a mappáinkban már a korrektúrázott szöveg lapul. Viszont ez ad nekem egy szabadságot: ha megunom, gyakorlatilag bármikor abbahagyhatom. De amilyen hülye vagyok, én ezt a melót még élvezem is. 😀 😀

Mai példa. He bowed very correctly. Szó szerint: Ő nagyon helyesen meghajolt. És ez így kerül bele a fordításba, egy olyan szövegbe, ahol két komoly katonatisztről van szó, akik régen találkoztak. Most azt hagyjuk, hogy a személyes névmásra semmi szükség, de a többi… esetleg az lehet, hogy “nagyon szabályszerűen meghajolt”. De még így is hülyén hangzik. Úgyhogy én maradnék a “szabályszerűen meghajolt”-nál és ennyi. De azon is nagyon nevettünk tegnap Yvettel (igen!, nem kizárólag a háta mögött pletykálkodok, hanem fésztufész is 😛 ), hogy azt írja: “arcának finomra vágott csontjai….” Te mondom baszki, ilyet tegnap olvastam az aktuális skandináv krimiben… 😀 😀 Legalább tíz percig agyaltam rajta, hogy magyarul ezt kb. úgy mondjuk, hogy valakinek “finom metszésű arca” van. És ilyenből van vagy öt-hat oldalanként. 😛 Jutka szerint mazochista vagyok, és lehet benne valami. A s*emet már elültem, az biztos. 😀 😀