… a lenti képeken pedig azok a mézeskalácsok láthatóak, amikkel fel lehet kerülni a DiningGuide magazinra. Hátööö…. nem mézeskalácsom… izé… kenyerem a dicsekvés, sőt, általában én vagyok az, aki elbújik a falvédő mögött még a legtutibb süteménnyel is, mert hát ugyammá, ilyet konkrétan bárki össze tud dobni a délutáni sorozat reklámszünetében… De azért bakker, ne legyen már az, hogy bármi szar jó, amit a menőmanó, felkapott cukrászda elkészít! Ha egy mézes megrepedezik, ott biztosan rosszak az arányok. De nem baj, fel lehet őket tenni egy tányérra, valami dizájner megbütyköli a környékét, egy kajafotós lefotózza… és már nem is érdekel senkit, hogy valójában egy jó háziasszony ezeket mélyen elrejtené egy fémdobozban a spejz egyik hátsó polcán, hogy csak akkor lopkodjon ki belőle néhány darabot a kávéhoz, amikor pont nem látja senki. A töredezett szélű, egyenetlen vastagságú darabokól álló fenyőfák pedig pont olyanok, mint amit a nagyik szoktak összeütni a kisunokák közreműködésével – bocsánat a nagyiktól. Rosszindulattól (és nem méztől) csepegő postom volt olvasható. 😛 😀
Az álmodó naplója 