Pátyi kör no.1.

Van egy útvonal a falu körül, amit tavaly is többször megjártam. Pont jó arra, hogy kicsit megerőltessem magam, szép is, és a legtöbbször néptelen. Kivételesen bekapcsoltam a telefon appját, mert kíváncsi voltam, hány km-ről van szó: 6-ra saccoltam az elmúlt években és 5,8, szóval nem tévedtem sokat. 🙂 Egyébként továbbra sem az élesített applikációval a…

Mars-expedíció

Végül kikötöttünk tegnap a gánti Bauxitföldtani Parkban. Ez a hivatalos neve annak a részlegnek, ahová belépőjegyet kell venni. Nem szoktam morogni, ha fizetni kell, mert hát a létesítményeket fenn kell tartani, a dolgokat karbantartani, az alkalmazottakat megfizetni. Most azonban a múzeum zárva van, és tényleg nem érdemes egy ezrest kifizetni azért, hogy az ember vörös…

Mit akart mondani a költő?

Amikor először olvastam Brodsky-tól, hogy Velencében “állati módon” boldog, valahogy átszaladtam a dolog felett, és azt gondoltam, hát igen… állati éhes vagyok, állati mérges vagyok, állati boldog vagyok. Világos. De a kifejezés mögött ennél sokkal mélyebb tartalom van. Tudom, hogy az állatok is érző lények, a saját kutyámmal tapasztalom nap mint nap, mennyi minden van…

Sognare

A közelben volt egy művészeti iskola. Reggel és délután jöttek a gyerekek…, már nem is gyerekek, hanem divatosan lezserül öltözött kamaszok, cigivel a kezükben, egymásba karolva, nagy rajzmappáikat a hónuk alá szorítva. Hangjukat, nevetésüket felkapta a szél, szétszórta a víz felett és a közeli callék házfalai között. Különlegesek, egyediek voltak, paradox módon mégis egyformák. Kivéve…

Fotókról

Néha elfog a kényszer, hogy feltegyem a fotóimat különböző oldalakra, de általában megbánom. Bár, volt egy alkalom, amikor az egyik képet, amit a szentendrei Skanzenben készítettem, egyenesen egy Vermeer festményhez hasonlította valaki… mi tagadás, jól esik az ember lányának az ilyen dicséret. 🙂 Viszont legutóbb úgy jártam, hogy a budapesti fotóimhoz hozzászólva azt írta egy…